TUDOMÁNYOS STÍLUS

Tárgymutató

Szókincs

Ellenőrzés

Publikálás

Mondatszerkezet

Tudományos stílus

Ajánlott könyvek

Dr. Szokolszky Ágnes: Kutatómunka a pszichológiában

Minőség és stílus

A szövegminőség színvonala jelentősen befolyásolhatja a dolgozatunk, publikációnk megítélését, és ami még fontosabb annak érthetőségét is. A szövegalkotáskor a legfőbb célunk, hogy olyan formában adjuk át a kutatásunkkal kapcsolatos lényegi információkat, hogy az olvasók számára az gördülékenyen olvasható, könnyen érthető legyen, valamint kiderüljön belőle a vizsgálatunk indokoltsága, céljai és eredményei. Ezt nem csupán a logikus struktúra teszi lehetővé, hanem a szöveg stilisztikai jellemzői is.

Akár magyar, akár angol nyelven írunk, fontos, hogy mindig törekedjünk a tiszta és érthető mondatok megalkotására. Mint a szöveg alapegységei, mondataink elementáris jelentőséggel bírnak. Minden mondatnak tartalmaznia kell valamilyen lényegi információt, kerüljük a triviális, üres, a hely kitöltésére szánt gondolatokat. Semmiképpen se írjunk olyan mondatot, gondolatot a dolgozatunkba, amit nem teljesen értünk, vagy nem kötődik szorosan a témánkhoz! Egyszerűbben kifejezve: „kerüljük a rizsát”.

Gyakori hiba a nagyon komplex mondatszerkezetek, többszörösen összetett 2-3 sornál hosszabb mondatok halmozása a szövegekben. Ezek a túlbonyolított mondatok nehezítik a megértést, lassítják, megakasztják az olvasás természetes ritmusát, éppen ezért kerülendők. Ne használjunk túlzott mennyiségű passzív szerkezet sem! A könnyebb megértést segíti, ha az alany és az állítmány közel van egymáshoz, törekedjünk tehát arra, hogy ne válasszuk el őket hosszú tagmondatokkal. Akkor ideális tehát a szöveg, ha olyan mondatokból épül fel, melyek nem túl rövidek vagy hosszúak, minden esetben valamilyen releváns információt közölnek, olvasásukat és megértésüket pedig nem nehezíti bonyolult nyelvtani szerkezet.

 

A mondatok összekötésével, egymás mögé rendezésével alakulnak ki a bekezdések. Általánosságban véve egy bekezdés ideális hossza több, mint 1-2 mondat, de kevesebb, mint 15, azaz törekedni kell arra, hogy ne legyen túl rövid, vagy hosszú. A bekezdéseknek sajátos felépítésük van: az első mondat minden esetben egy tételmondat lesz, melyet a bekezdés többi részében magyarázunk vagy cáfolunk. Ne essünk abba a hibába, hogy több bekezdésen keresztül egy bekezdésben egyetlen kutatásról ejtünk csak szót. Bizonyos esetekben indokolt lehet, hogy egy egész bekezdést szenteljünk egy kutatásnak, de legtöbbször nem ez a helyzet. Előnyösebb, ha egy mag gondolatot tartalmaznak, mely mellé felsorakoztatjuk az oda vonatkozó vizsgálatokat. A bekezdések utolsó mondata egyben felvezetése a következő bekezdésnek, ezért a gondolat lezárása mellett magában kell, hogy hordozza a következő gondolatot is.

 

Jó gyakorlati trükk lehet, ha összeolvassuk a szövegünk minden bekezdésének első mondatát. Ezeknek önmagukban (illetve esetleg a bekezdések utolsó mondataival együtt összeolvasva) ki kell adniuk a szöveg gondolatmenetének az ívét. Vizsgáljuk meg azt is a szöveg ellenőrzésekor, hogy minden mondatunk után logikusan következik a következő mondat. Kerüljük a gondolati ugrásokat, az ilyen helyeken egészítsük ki a szöveget az átkötéshez szükséges információkkal.

 

A szöveg érthetőségét és gördülékenységét a nyelvezet is meghatározza. Érdemes tisztában lenni az adott kutatási terület, de általánosságban véve a tudományos igényű szövegezés szókincsével. A pontos fogalmazás, a szavak kiválasztására fordított idő mind a szöveg gördülékenységében és érthetőségében térül meg. A megfelelő szakkifejezések használata azonban nemcsak az érthetőséget növeli, a publikáció kereshetőségét is elősegítheti (azaz, hogy mások is rátaláljanak a cikkre). Ezért, különösen, ha egy jelenségre több kifejezést is alkalmaznak a szakirodalomban, érdemes rászánni az időt, hogy kiválasszuk a számunkra ideális verziót. Amennyiben ez megtörtént, fontos, hogy a szöveg egészén keresztül konzekvensen azt a szakkifejezést használjuk, még ha emiatt néha olyan érzésünk is van, mintha szóismétlést követnénk el.

A megfogalmazás jelentősége is vitathatatlan. Kerüljük a hangulatkeltő kifejezéseket, igyekezzünk objektíven, elfogulatlanul fogalmazni. Különösen fontos, hogy kellő óvatossággal fogalmazzunk, különösen saját eredményeink értékelésekor. A túlságosan határozott kifejezések, mint a „bebizonyosodott” helyett használjunk finomabb kifejezéseket, mint például a „támogatta” vagy az „arra utalt”. A tudományos szófordulatok helyes alkalmazásának ismerete segít elkerülni a triviális, hétköznapias kifejezéseket. Érdemes a pontosabb, jobban körülhatárolható jelentésű, szakszövegekben gyakrabban alkalmazott szavak felé fordulni. A szakirodalom böngészésekor figyeljük meg a gyakran használt tudományos kifejezéseket és építsük be őket aktív szakmai szókincsünkbe! Különösen az idegen nyelvű fogalmazások során hasznos lehet, ha van a fejünkben vagy akár papír alapon egy listánk a hasznos szófordulatokkal.

Egyes latinból átvett kifejezések ismerete például hasznosnak bizonyulhat. Ezek gyakran fordulnak elő, különösen az angol nyelvű tudományos szövegekben. Ilyen az etc. (satöbbi), az et al. (és munkatársai), illetve az i.e. (~vagyis).

A rövidítések alkalmazása nagyon hasznos lehet, amennyiben egy hosszabb szókapcsolatot (például agyi régiók, vagy specifikus tesztek neveit) többször kell ismételnünk a szövegben. Ilyenkor a szó vagy kifejezés első előfordulásakor zárójelben írjuk le a rövidítést, majd ezt követően már konzekvensen azt használjuk. A publikáció bizonyos részeiben, a címben például érdemes kerülni a rövidítések használatát.

A szövegalkotás folyamata – mikortól számít a stílus?

A szövegalkotás több lépcsőben történik, melynek részei: a tervezés, az írás, az ellenőrzés, majd a publikálás. A tervezés során elkészül egy vázlat, melynek követése lesz a feladat a szövegalkotás közben. Érdemes a korábbiakban bemutatott logikai felépítés alapján meghatározni és felírni a főbb gondolatokat, ezek lesznek a „mankóink”. A későbbiekben így mindig a szemünk előtt lehet, hogy honnan indulva hova szeretnénk kilyukadni az adott gondolatmenetben anélkül, hogy jelentősen eltérnénk ettől az iránytól. Az írás folyamata során először nem kell foglalkozni a szerkesztéssel vagy a tökéletes kifejezések azonnali megtalálásával. Érdemesebb inkább szabadon, nagyobb lendülettel haladva egy folyószöveget írni, mely a szöveg testét alkotja majd. Ezt a nyers szöveget aztán később újra és újra átnézünk, módosítjuk az ellenőrzés során, sokszor kifejezetten nagy mértékű változtatásokat eszközölve.

Az ellenőrzés több fókuszú is lehet, így ez szigorúan véve nem egyetlen lépés, sőt általában nem is egyetlen ember feladata. Egyrészről történik egy tartalmi vizsgálat, mikor szükség esetén kiveszünk a szövegből, vagy éppen bővítjük, esetleg átstrukturáljuk a már kész részeket. Másrészről a nyers változatot nyelvtani és stiláris szempontból is meg kell vizsgálni: mentesíteni a nyelvtani, helyesírási, elgépelési hibáktól, valamint átfogalmazni a nehezen követhető, bonyolult, ködös vagy épp triviális, esetleg fölösleges részeket. Bár a nyers változat írásakor is többször átdolgozásra kerülnek a nyelvtani és stílusbeli hibák, ezek többszörös ellenőrzése kiemelten fontos, különösen idegen nyelvű szövegalkotáskor. Jó, ha néhány napra félre tudjuk tenni a szöveget, hogy frissebb szemmel tekinthessünk rá, hiszen nehéz objektíven megítélni, hogy minden a helyén van-e akkor, amikor az összes szófordulat élénken él a fejünkben. Érdemes emellett másokat is bevonni az ellenőrzés folyamatába, legyen szó kollégákról, barátokról, témavezetőről. Itt ugyanis érvényesül a „több szem többet lát” elv, így mások bevonásával építő jellegű kritikával gazdagodhatunk.

Gyakori hiba, hogy nem szánunk elég időt a szöveg „pihentetésére”, mely a publikációs nyomás mellett nem meglepő, azonban ez a lépés jelentősen megkönnyítheti a szerkesztés, de különösen a stílusbeli hibák kiszűrését. Amennyiben a szöveg már készen áll, megkezdődhet a publikálás folyamata. A kézirat előkészítése innentől abban merül ki, hogy a szöveget a kiválasztott folyóirat elvárásainak megfelelően formázzuk. Ez általában a hivatkozási formátum kiválasztását jelenti, de emellett kiterjedhet a szerkezeti struktúra átalakítására (néhány folyóiratban a módszerek rész ugyanis a cikk végére kell, hogy kerüljön), a táblázatok vagy ábrák átalakítására, de akár a számnevek írásának módjára is. Mivel az egyes folyóiratok eltérő szerkezeti és szerkesztési elvárásokat fogalmazhatnak meg, mindig olvassuk el a szerzőknek szóló leírást, mielőtt beadnánk egy kéziratot!