A TUDOMÁNYOS MEGISMERÉS

abc-accomplished-alphabet-48898.jpg
kép.PNG

Letölthető jegyzetek

Used Books

Ajánlott könyvek

Dr. Szokolszky Ágnes: Kutatómunka a pszichológiában

Legfontosabb fogalmak röviden

Falszifikálhatóság: az állítás könnyen megcáfolható, igazságtartalma egyértelműen eldönthető

Logika: a megismerés egyik alapmódszere, önálló tudomány

Indukció: a megismerés azon folyamata, amikor egyéni megállapításokból jutunk az általánosra

Dedukció: a megismerés azon folyamata, amikor az általános megállapításokból jutunk az egyénire

Leírás: egy jelenség megfigyelése és tulajdonságainak tudományos igényű feljegyzése 

Korreláció: két jelenség közötti együttjárást vizsgáló módszer

Oksági viszony feltárása: a jelenségek közötti ok-okozati viszony feltárása

Törvény: minden esetre általánosan alkalmazható megállapítás

Álmagyarázatok: olyan magyarázat, amely önmagát magyarázza; nehezen falszifikálható

 

tudományos és hétköznapi gondolkodás

A tudományos gondolkodás alapját a bizonyíthatóság és a "cáfolhatóság" adja. Az egyetemi tanulmányaink során elsajátítható tudásanyag és a tudományos közlemények java része olyan ismereteken alapszik, melyek valamilyen módon korábban már alátámasztásra kerültek. Ennek az alátámasztási, bizonyítási folyamatnak számos módja lehetséges. Annak, aki kutatással, tágabb értelemben tudománnyal foglalkozik, mindig figyelnie kell arra, hogy a bizonyítása a lehető legszilárdabb alapokon álljon, ugyanakkor egy megfelelő elméleti keretben könnyen meg is "cáfolható", azaz falszifikálható legyen. Miért szükséges a tudomány számára, hogy szilárdnak bizonyuló, empirikus (tapasztalati) úton megszerzett információkat könnyen megcáfoljanak egy bizonyos elméleti keretben? Azért, mert a tudomány nem használ vagy csak ritka esetben használ olyan állításokat, melyeket egyáltalán nem lehet megcáfolni. Azonban ezt a cáfolatot úgy kell értelmeznünk, mint egy próbát arra vonatkozóan, hogy az állításunk megfelel-e a tudományos kritériumrendszer elvárásainak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az állításunk érvénytelen. Ebből kifolyólag az elméleti tudomány azért nehezebb műfaj az empirikussal szemben, mert a későbbi bizonyításoknak alá kell támasztania az elméletet. Ha belegondolunk, hogy a tapasztalatból kell levonni egy következtetést, vagy a következtetést kell tapasztalatokkal alátámasztani, könnyen beláthatjuk, hogy az első könnyebb feladat. Erre vonatkozóan vegyünk két állítást:

 

Az egyik azt mondja, hogy a Nap holnap reggel 6:03 perckor felkel. Ez az állítás könnyen falszifikálható egy megfigyeléssel vagy méréssel. Ebből kifolyólag nevezhetnénk tudományos igényűnek is. Ezzel szemben az az állítás, hogy holnap a Nap vagy felkel vagy nem, már nem tudományos jellegű. Nehezen cáfolható, hiszen az állítás szerint vagy bekövetkezik vagy nem. Nincs konkrét mód vagy lehetőség az igazságtartalom vizsgálatára és alátámasztására. Valamint bármelyik is következik be, igazságot fogunk tapasztalni. A tudományos gondolkodás ezzel szemben magában hordozza azt a lehetőséget, hogy az állítások igazságtartalma vagy-vagy módon az igaz/hamis megállapítás valamelyikébe kerül.

Bármilyen módon teszünk tehát megállapítást (számos fontos dolog mellett) a bizonyíthatóság és a megfelelő elméleti keretben történő falszifikálhatóság a tudományos gondolkodás alapja. Ha ezzel a gondolattal tisztában vagyunk, már birtokunkban van a tudományos megismeréshez szükséges legelemibb kiindulópont.

holnap a Nap vagy felkel vagy nem

a Nap holnap reggel 6:03 perckor felkel.

"A tudományos megismerés olyan speciálisan megszervezett kollektív tevékenység, amely kikristályosítja a hétköznapi megismerés hatékony vonásait, miközben mellőzni igyekszik annak esetlegességeit. Jellemzői: a racionalitásra és objektivitásra törekvés, a kritikai alapállás, a tervszerűség, a szisztematikusság, a módszeresség, a pontosságra és koherenciára való törekvés, illetve a kollektivitás."

 

LOGIKA, INDUKCIÓ, DEDUKCIÓ

Amennyiben felismertük a tudományos és a hétköznapi gondolkodás közötti különbségeket, haladjunk tovább a tudományos gondolkodás módjainak irányába. Ebben segítségünkre van a logika, az indukció és a dedukció. A hétköznapi értelemben vett "logika" vagy logikus gondolkodás már önmagában egy külön vizsgálódási terület, mindazonáltal elengedhetetlen kelléke a tudományos következtetéseknek. Az indukció és a dedukció pedig megismerési alapstratégiák. Röviden:

Logika: Az ok és okozat közötti tisztán levezetett kapcsolati rendszer. Az ok és okozat közötti kapcsolat akkor logikus, amikor az egyik változása magával hozza a másik változását is. Ez egyszerű módja annak, hogy tesztelhessük a megállapításunk logikáját. Természetesen a logika ennél jóval árnyaltabb és összetettebb terület, azonban a kutatásink összeállításában ezt az alaptételt alkalmazva újabb elemi tudás kerül a birtokunkba, ami még inkább hozzásegíthet minket ahhoz, hogy hétköznapi helyett a tudományos megismerés felé orientálódjunk.

Indukció: A megismerés egy olyan alapstratégiája, melynek során az egyéni/egyedi megfigyelésekből haladunk a globális megállapítások felé. 

Dedukció: A megismerés egy olyan alapstratégiája, melynek során a globális megfigyelésekből haladunk az egyéni/egyedi megállapítások felé. 

 

Fontos, és ezt a fejezetben található leírásban is látni fogjátok, hogy mindkét megismerési alapstratégia hiányos és megvannak a maga korlátai, a kettőt közösen alkalmazva kell eljutni a logikus megállapítások irányába.

Minden bogár rovar!

Mondtam én, hogy a lepke is bogár!

"A logika segítője, nem pedig ura a tudománynak. Az indukció és a dedukció logikai következtetési eljárások, tágabb értelemben megismerési stratégiák. Az indukció fő gyengéje a konkluzivitás hiánya, erőssége az új ismeretek felé vezető nyitottság. A dedukció fő gyengéje az, hogy ha a premissza hamis, az egész érvelés hamis. Mindkettőhöz jellegzetes gondolkodási hibák társulnak. Indukció és dedukció tágabban véve a tudományos megismerés alapstratégiái, amelyek a kutatás során összefonódva érvényesülnek. Röviden tehát indukcióval a részletekből haladunk az egészleges megfigyelés irányába, míg a dedukció során fordítva: egy egészleges tételből próbálunk érvelni a részlet tulajdonságaira."