PUBLIKÁLÁS MENETE

Tárgymutató

Tájékozódás

Tervezés

Elővizsgálat

Adatgyűjtés és feldolgozás

Nyilvánossá tétel

Ajánlott könyvek

Dr. Szokolszky Ágnes: Kutatómunka a pszichológiában

Út a publikációig

A következőkben az eddigieknél gyakorlatiasabb szempontból vizsgáljuk meg a kutatómunka fázisait, a kutatási terv megírásától kezdve a szakirodalom feltárásának problémáján keresztül az eredmények közzétételével kapcsolatos kérdésekig. Mielőtt részletesebben tárgyalnánk az egyes pontokat, áttekintjük a kutatómunka teljes ívét, és abban az egyes szakaszokat. A folyamat alapvető felépítését tekintve kétféle sémát írhatunk le: a kvantitatív paradigma keretében zajló kutatásban meghatározó szerepet játszik a tervezés, amelyre az egyes szakaszok végrehajtása épül – ezt a modellt a tervvégrehajtáson alapuló kutatás modelljének nevezhetjük. Ez a felépítés jellemzi a kutatások túlnyomó többségét. A kvalitatív paradigma keretében zajló kutatásban a tervezés szintén fontos, de nem határozza meg teljes mértékben a kutatás lépéseit, amelyek bizonyos fokig menet közben alakulnak, ezt a modellt a folyamat közben alakuló kutatás modelljének nevezhetjük. Ez az építkezés a pszichológiai kutatásoknak csak kis részére jellemző. Sematikus leírások sohasem jellemzik tökéletesen a valóságot, az itt következő sémák is nagyban leegyszerűsítik a kutatás valós gyakorlatát. Mindamellett a kezdő kutatónak segítséget jelenthet, ha világosan látja a kutatómunka alapvető szakaszait és azokat a feladatokat, amelyeket az egyes szakaszok során meg kell valósítania. A következő áttekintésben először a kvantitatív paradigmában folyó kutatásokat tartjuk szem előtt, majd ezt követően térünk ki a kvalitatív modellre.

Tájékozódás - Dr. Szokolszky Ágnes


A tájékozódás előkészítő szakasz, amelyben körvonalazódik, majd véglegessé válik a kutatási téma és ezen belül a kutatási kérdés. A kutatási téma az az általános elméleti vagy empirikus problématerület, amely a kutatást tartalmilag azonosítja. A kutatási téma általában egybeesik valamilyen fogalmi konstruktummal (pl. életrajzi emlékezet, gyermekkori agresszió stb.), amely beleillik a pszichológia valamely részterületébe, bár egy téma természetesen lehet interdiszciplináris is. A téma megválasztásában fontos tényező a kutató érdeklődése, de az is lényeges, hogy legyen olyan szakmai közeg, amely elfogadhatónak vagy fontosnak ismeri el a témát.

A kutató érdeke hogy olyan témát válasszon, amelyben aktív kutatások folynak, mert ebben az esetben biztos hogy megfelelő szakirodalom és elméleti háttér áll rendelkezésre. A tájékozódás elsősorban a szakirodalom felderítését foglalja magában, de ide tartozik a különböző szakmai fórumokon való tájékozódás és a szakértőkkel történő informális beszélgetés is. A tájékozódás során formálódni kezd a kutatási kérdés. A kutatási kérdés egy kérdés formájában megfogalmazott felvetés, amely a kutatást tartalmilag meghatározza. A kutatási kérdésnek általában érnie, formálódnia kell. Ugyanazon kutatási témából számtalan kutatási kérdés következhet. A gyermekkori agresszió témakörén belül például a következők: „Tartós és általános személyiségvonás-e az agresszió vagy inkább átmeneti és szituatív?” „Miben tér el a fiúk és a lányok agresszivitása és a felnőttek arra adott reakciói?” „Hat-e a tv-ben látott agresszió a gyerekek viselkedésére?”, és így tovább. A kutatási kérdés alapulhat:

1. A szakirodalom tanulmányozásán: ebből kiderül hogy mások milyen konkrét kérdéseket vizsgáltak már, milyen eredmények születtek, és mely pontok maradtak megválaszolatlanul;

2. Elméleti megfontolásokon: ebben az esetben a kutatási kérdés meghatározása deduktív úton történik, valamely elméleti tézisből kiindulva;

3. Azon az elven, hogy „a téma az utcán hever”: lehet, hogy a rádióban hallunk egy érdekes hírt vagy tudományos vitát, vagy egy személyes tapasztalat indít el minket a vizsgálódás felé. Kutatási ötleteink különféle módon támadhatnak, és jó szokás feljegyezni ezeket, mert az ilyen ötletek érdemesnek bizonyulhatnak a továbbgondolásra.

Mindenesetre a tájékozódási szakasz végére a kutató már tudja, hogy konkrétan mit szeretne kutatni, és elköteleződik a kutatási téma, illetve kérdés mellett.




Tervezés - Dr. Szokolszky Ágnes


A tervezés a kutatás meghatározóan fontos szakasza, amelyben explicitté és pontossá kell tenni a gondolatokat. A tervezési szakaszban elméleti és gyakorlati szinten is véglegesíteni kell, hogy mit, miért és hogyan kíván a kutató kutatni. A „mit” kérdésére az átgondolt, pontosan behatárolt, és szabatosan megfogalmazott kutatási kérdés ad választ. Az általánosan megfogalmazott kutatási kérdés még túl sok választási lehetőséget hagy nyitva. Ezeket a választásokat átgondolva szűkíteni kell a kutatási kérdést addig a pontig, amíg egészen specifikus nem lesz. (Például „Hogyan hat a gyerekekre a képernyőn látott agresszió?” helyett: „Hogyan hat az óvodáskorú gyermekekre a gyermekrajzfilmen látott agresszív viselkedés?”) A kérdés megfogalmazása egyben definíciós munka is, mivel elmaradhatatlan a kérdésben szereplő elméleti fogalmak egyértelmű meghatározása. A definiált fogalmakra épülő, behatárolt kutatási kérdés már konkrétan orientálja a kutatást, beleértve a hipotézis vagy hipotézisek megfogalmazását.

A hipotézis olyan feltételezés, amely tartalmazza azt az összefüggést, amelynek empirikus ellenőrzését célozza a kutatómunka. A hipotézis pontos megfogalmazása egyben az érdeklődésre számot tartó elméleti változók pontos meghatározásával is együtt jár. A jó hipotézisre jellemző, hogy:

  • empirikusan ellenőrizhető (nem minden feltételezés ellenőrizhető; lásd például „Minél idősebb valaki, annál bölcsebb”);
  • megalapozott, indokolt (nem légből kapott, ad hoc a változók között tételezett kapcsolat);
  • „tétje van”, azaz a változók között tételezett kapcsolat nem triviális, ismert összefüggés (például: „A hangos zene nehezíti a koncentrációt”)
  • A hipotézis nem csak meghatározza a változókat és a közöttük feltételezett viszonyt, de behatárolja a hipotézis ellenőrzésének módját is. Ha például az a hipotézis, hogy az iskolás gyermekek önértékelése függ olvasási készségük szintjétől, akkor nyilvánvaló, hogy teszteket kell alkalmazni, nem pedig kísérletet, vagy megfigyelést. A hipotézis hidat jelent a kutatási kérdés mögött meghúzódó elméleti megfontolások és a kutatás módszertana között. A hipotézis jelentős „a priori” befolyást gyakorol a kutatás egészére, ezért különösen nagy gondot kell fordítani a hipotézisek meghatározására (Locke és mtsai, 2000, 14).

A „miért” kérdésre adott válasz megfogalmazza a kutatási kérdés, illetve a hipotézis indokait és a kutatás célját. Az indokok azok a magyarázó tényezők, amelyek saját magunk és mások számára is megvilágítják, hogy milyen alapokról, előzményekből, megfontolásokból következik a kérdésfeltevés és a hipotézis. Az indokok megvilágítása javarészt a szakirodalmi háttér értő elemzésével egyenlő. Ez részben a rendelkezésre álló empirikus eredmények, részben a kérdéskörbe vágó elméleti álláspontok ismeretét és elemzését foglalja magában. A kutatás mögött álló elmélet kapcsán nem szükséges formálisan kifejtett elméletre vagy elméleti irányzatokra, iskolákra gondolni. Az elméleti hátteret adhatja valamilyen körülhatárolt elméleti tézis, fogalom, vagy álláspont; a lényeg az, hogy a kutatásban jelen legyen az empirikus szinttől elvonatkoztatott általánosítás, a fogalmi szint. Az elméleti-fogalmi szint tisztázása teszi kivitelezhetővé és értelmezhetővé az adatgyűjtést; a kutatásban az elmélet nem luxuscikk, hanem funkcionális keret, amely nélkülözhetetlen szerepet tölt be A kutatási cél az a messzebb lévő állapot, amelynek eléréséhez a kutatás hozzásegít. Ha van egy kutatási kérdésünk vagy hipotézisünk, a közvetlen cél nyilvánvalóan a kérdés megválaszolása, illetve a hipotézis szembesítése a megfelelően elrendezett vagy kiválasztott tapasztalati tényekkel.

Érdemes azonban végiggondolni a kutatás messzebb vezető céljait; például azt, hogy miért fontos az adott kérdés megválaszolása, tágabb értelemben mit érünk el azzal, ha a hipotézist alátámasztjuk. Prózaian nézve lehet, hogy a kutatással valamilyen kötelező feladatnak kell eleget tennünk (például meg kell írnunk egy szakdolgozatot). Ebben az esetben is érdemes azonban végig gondolni, hogy kutatásunkkal milyen tartalmi célokat tudunk teljesíteni, legyen az egy elméleti probléma jobb megértése vagy valamilyen társadalmilag hasznos következmény. A „hogyan” kérdése a legösszetettebb, mivel ennek megválaszolása lényegében a kutatás összes többi lényeges kérdését magában foglalja. Meg kell határozni a kutatási módszert, illetve módszereket, a kutatás szerkezeti tervét, a mintavétellel kapcsolatos lépéseket, valamint az adatgyűjtési, -feldolgozási és -elemzési eljárásokat, elővételezve az adatok statisztikai feldolgozását. A módszerválasztás kérdésével kapcsolatban mérlegelni kell, hogy melyik konkrét megoldás felel meg leginkább a kutatott probléma természetének. A „hogyan” kérdések eldöntésének fázisába már erőteljesen beleszólnak az egészen gyakorlatias szempontok, így például az, hogy milyen kutatási környezethez van hozzáférésünk, technikailag milyen méréseket tudunk elvégezni, mennyi idő áll rendelkezésünkre, milyen anyagi vonzatai vannak a kutatásnak és így tovább. Az adatok elemzésének elővételezése fontos, mert ehhez a problémához jutva érzékelhetjük például, hogy változtatnunk kell bizonyos szerkezeti megoldásokon vagy adatgyűjtési eljárásokon annak érdekében, hogy bizonyos elemzési szempontokat érvényesíteni tudjunk vagy meghatározott statisztikai próbákat alkalmazni tudjunk. Annak érdekében, hogy jobban el tudjuk képzelni, hogy mit fogunk kezdeni a beérkező adatokkal, gyárthatunk táblázatokat kitalált adatokkal, és kipróbálhatjuk az elemzési lehetőségeket. A tervezés szakaszát gyakran egy írott formában elkészülő kutatási terv zárja, amely tartalmazza a kutatás lényegi pontjait és a tervezett kutatást mások által is megítélhetővé teszi




Elővizsgálat - Dr. Szokolszky Ágnes


Az „élesbe menő” adatgyűjtést megelőzően fontos lépés az elővizsgálat, amelynek lényege a kutatási módszer, illetve a használni kívánt mérőeszközök kipróbálása. Az előkutatás lehet komolyabb vizsgálat vagy csupán szerényebb próba, de minden esetben sokkal jobb, ha ennek során derülnek ki a problémák, mint a fővizsgálatkor. Az elővizsgálat során mindenféle kérdést ellenőrizni lehet; például azt, hogy megfelelő-e az utasítás, hogy működik-e a kísérleti manipuláció, hogy megbízható-e a mérőeszköz, hogy tényleg megfigyelhető-e úgy ott és akkor az a viselkedés, amit megfigyelni szándékozunk és így tovább. Ugyanakkor nem szükséges az elővizsgálat alkalmával arra törekedni, hogy mindent ellenőrizzünk. Az elővizsgálat korlátozott érvényű próba, amelynek során a kritikus pontokra érdemes koncentrálni.

Az elővizsgálat a legjobb alkalom a mintával kapcsolatos kérdések eldöntésére is. Mint korábban rámutattunk, a kvantitatív kutatásban az eredmények kimenetele nagyban függ a minta méretétől. Az elégtelen mintanagyság önmagában véve is lehet az a tényező, amely miatt nem sikerül hipotézisünket megerősíteni. A minta nagyságára vonatkozó döntést alapozhatjuk az adott kutatásterületen alkalmazott gyakorlathoz vagy precízebb megoldásként alkalmazhatunk statisztikai elemzést, amelynek során speciális statisztikai táblázatok vagy számítógép programok segítségével becsülhetjük meg megadott paraméterek alapján a minta kívánatos nagyságát (vö. Vargha, 2000, 162-164). Bármilyen módon is becsüljük meg a minta nagyságát, az előkutatás lehetőséget nyújt arra, hogy kipróbáljuk, egy adott mintaszám mellett jelentkezik-e a várt hatás. Sajátos az a helyzet, amikor a kevés a kritériumoknak megfelelő, elérhető vizsgálati személy, ebben az esetben különösen fontos lehet, hogy ne az „éles” helyzetben derüljenek ki az eljárás vagy a mérőeszköz hibái. Az előkutatásnak akkor van értelme, ha a tanulságok hasznosulnak is. Az elővizsgálat a tervezési szakasz részének tekinthető.

Összegezve: a tervezés összetett folyamat, amely fegyelmezett gondolkodásra ösztönöz. A tervezés során hozott döntések meghatározzák a kutatás alapvető keretét, ezért a döntéseket körültekintő mérlegelésnek kell megelőznie. A kutatónak már a tervezés során reflektíven, azaz kritikai tudatossággal kell viszonyulnia saját döntéseihez és a kutatás egész folyamatához, és külön mérlegelnie kell a kutatás által felvetett etikai kérdéseket, és terveznie kell az ezekkel kapcsolatos teendőket (vö. 3.5. pont). Az előkutatás bizonyos fokú biztosítékot nyújt a terv működőképességére nézve. A tervezési szakasz eredménye egy írásba foglalt kutatási terv. A kutatási terv lehet külső követelmény, de elkészítése akkor is hasznos, ha csak saját célra készül




Adatgyűjtés- és feldolgozás - Dr. Szokolszky Ágnes


Adatgyűjtés

A tervezés egész folyamata során lehetséges (sőt szükséges) az alternatívák végiggondolása. A legjobbnak tűnő megoldás érdekében meggondolhatjuk magunkat és változtathatunk eredeti elképzelésünkön. Ha azonban a tervet véglegesítettük és a munkatervet elkészítettük, akkor már „csak” a kivitelezés van hátra. Természetesen a szigorú tervezésen alapuló kutatás sem olyan merev folyamat, hogy ne lehetne menet közben változtatni valamit. Mindazonáltal a kutatás alapvető modellje mégiscsak a jól átgondolt terv végrehajtásán alapul. Az adatgyűjtés lefolytatása szempontjából lényeges, hogy az adatgyűjtést végző személy felkészült legyen, értse a dolgát és lássa át a kutatás folyamatát. Adott esetben viszont fontos lehet, hogy a konkrét hipotézist ne ismerje az adatgyűjtést végző személy. A kutatás minősége jelentős mértékben azon múlik, hogy az adatgyűjtés során nem sérül-e az érvényesség és a megbízhatóság. Ezért nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy megpróbáljuk elővételezni azokat a pontokat, ahol ez megtörténhet, és olyan eljárásokat tervezzünk, amelyek a lehető legkörültekintőbb megoldást biztosítják.

Adatfeldolgozás

Az adatok beérkezése után elkezdődik az adatok rendszerbe foglalása és feldolgozása. Az adatfeldolgozás tipikusan valamilyen számítógépes statisztikai program segítségével történik. A társadalomtudományokban a kvantitatív adatok feldolgozására leggyakrabban az SPSSprogramcso- magot használják (Statistical Package for the Social Sciences). Az SPSS 8.0 változat leírását tartalmazza Earl Babbie A társadalomtudományi kutatás gyakorlata című könyve (2001), de ennél részletesebb ismertetések is hozzáférhetőek. Ebben a kutatási szakaszban szükséges a statisztikai tanulmányok alatt elsajátított ismeretek alkalmazása.A kvantitatív paradigmában az eredmények számszerűsítve jelentkeznek, de a számok csak részben „beszélnek önmagukért”, a táblázatokba, grafikonokba, mutatókba sűrített eredményeket értékelni és értelmezni kell, az eredményeket meg kell magyarázni. Először is választ kell adni arra a kérdésre, hogy milyen viszonyban állnak az eredmények a kutatás előfeltevéseivel. Amennyiben a statisztikai próba a várt irányú, az elfogadható szignifikanciaszintet elérő, illetve meghaladó értéket mutat, akkor megállapíthatjuk, hogy az eredmény statisztikailag szignifikáns. Efölött érzett örömünkben nem feledhetünk el néhány megszorítást:
A statisztikai szignifikancia mindössze annyit jelent, hogy jó alapunk van valószínűsíteni, hogy az eredmény nem a véletlen műve; valójában nem a hipotézist sikerült bizonyítanunk, hanem azt, hogy a hipotézis ebben az esetben, az elfogadott konvenciók szerint túlélte a statisztikai falszifikálást; A szignifikanciaszint elérése mellett is elképzelhető, hogy véletlen körülmények játszottak közre az eredmények alakulásában; a statisztikai szignifikancia ésszerű konvenció, de nem minden. Az, hogy az eredmények mennyire meggyőzőek, attól is függ, hogy meggyőző elméleti keretbe ágyazódnak-e be és konzisztensek-e mások eredményeivel. Nemegyszer a szignifikáns adatok is többféle értelmezést tesznek lehetővé, attól függően, hogy milyen elméleti háttérrel közelítünk a problémához. Az eredmények értelmezése ezért sokkal több, mintsem a statisztikai próba eredményeinek szóbeli megismétlése. Az elemzés során vissza kell térni a kutatási kérdés tágabb elméleti keretéhez. Meg kell különböztetni az egyértelműen levonható konzekvenciákat a spekulatívabb következtetésektől, és érvelnie kell az adott magyarázat mellett, figyelembe véve a lehetséges alternatív magyarázatokat. Ügyelni kell arra, hogy csak olyan következtetést vonjunk le, amelyre az eredmények valóban alapot adnak. Fontosak lehetnek a váratlan eredmények, amelyek magyarázata azonban gyakran csak utólagosan, post hoc módon lehetséges az adott kutatásban. A post hoc magyarázat kevésbé meggyőző, ezért a váratlan eredményeket általában újabb kutatások keretében kell szisztematikus ellenőrzés alá vonni. Amennyiben az adatainkon végzett statisztikai teszt nem mutat szignifikáns hatást, nem vethetjük el a null hipotézist. Ebben az esetben lehetséges, hogy

1. a kutatás hibátlan volt, de a hipotézis nem volt jó;
2. a hipotézis jó volt, de a kutatásba módszertani hibák csúsztak.

Ilyen hiba adódhat az elégtelen mintavételből, a nem megfelelő mérőeszközből, vagy kísérlet esetén például a kontroll, a manipuláció, vagy műveleti definíciók hiányosságaiból (pl. nem megfelelő inger anyag, nem megfelelő függő változó); 3. Az is lehet, hogy a hipotézis alapjában jó, de nem a megfelelő feltételek mellett, vagy nem elég differenciáltan vizsgáltuk (például egy terápia hatásos, de csak bizonyos feltételek mellett). Negatív eredmények esetén alaposan végig kell gondolni a különböző eshetőségeket, és az előzőekből tanulva meg kell ismételni a vizsgálatot.




Nyilvánossá tétel - Dr. Szokolszky Ágnes


A tudományos munkának lényegi része az eredmények közzététele, mivel a tudományos eredmények kommunikációja adja meg az egész munka értelmét, csak így válik a tudomány kollektív vállalkozássá. Ismert tény, hogy a kutatási eredményeknek csak egy részét (feltehetően kisebb részét) publikálják. A publikálatlan kutatások közül sok azért nem kerül nyilvánosság elé, mert önmagában véve nem eléggé fajsúlyos, módszertanilag tökéletlen vagy csak elővizsgálat jellegű.

Ugyanakkor az is előfordul, hogy megalapozottan és megbízhatóan negatívnak bizonyuló eredmények sem kerülnek nyilvánosságra annak következtében, hogy a publikációs gyakorlat a pozitív, statisztikailag szignifikáns eredményeket részesíti előnyben, a szerkesztőségek szívesebben közölnek pozitív eredményeket, mint negatívakat. A negatív eredmények rejtve maradásának problémáját, az ún. fiókproblémát Atkinson és mtsai (1995, 189) a parapszichológiai kutatások kapcsán a következőképpen mutatják be: tegyük fel, hogy egy hipotézis ellenőrzésére húsz független vizsgálat indul, amelyből egy pozitív eredménnyel zárul, tizenkilenc pedig negatívval. A pozitív eredménnyel záruló vizsgálat közlésre kerül míg a másik tizenkilenc nem, holott lehet, hogy a pozitív eredmény a véletlennek köszönhető, még ha szignifikáns is. A probléma egyedül úgy lenne kezelhető, ha a negatív eredmények is láthatóvá válnának. Egyes folyóiratok (például a Journal of Parapsichology) bátorítják a negatív eredmények közlését is, de ez nem általános gyakorlat.

Az eredmények nyilvánossá tétele szóban vagy írásban történik. Az írásbeli közzététel legegyszerűbb esetben megvalósulhat egy szemináriumi dolgozat formájában, magasabb szinten tudományos diákköri munka, szakdolgozat, doktori disszertáció, folyóirat cikk vagy könyv formájában. A szóbeli beszámoló ugyancsak sokféle keretben valósulhat meg, kezdve egy szemináriumi kiselőadástól a diákkonferencián át az igazi konferenciáig.