KUTATÁSI PARADIGMÁK ÉS MÓDSZEREK

abc-accomplished-alphabet-48898.jpg
kép.PNG

Letölthető jegyzetek

Used Books

Ajánlott könyvek

Dr. Szokolszky Ágnes: Kutatómunka a pszichológiában
 

Legfontosabb fogalmak röviden

Falszifikálhatóság: az állítás könnyen megcáfolható, igazságtartalma egyértelműen eldönthető

Logika: a megismerés egyik alapmódszere, önálló tudomány

Indukció: a megismerés azon folyamata, amikor egyéni megállapításokból jutunk az általánosra

Dedukció: a megismerés azon folyamata, amikor az általános megállapításokból jutunk az egyénire

Leírás: egy jelenség megfigyelése és tulajdonságainak tudományos igényű feljegyzése 

Korreláció: jelenségek közötti együttjárás(t vizsgáló módszer)

Oksági viszony feltárása: a jelenségek közötti ok-okozati viszony feltárása

Törvény: minden esetre általánosan alkalmazható megállapítás

Álmagyarázatok: olyan magyarázat, amely önmagát magyarázza; nehezen falszifikálható

A tudományos megismerés fejezetében áttekintettük, hogyan lépjünk a tudományos gondolkodás útjára. Ebben a fejezetben azt vizsgáljuk, hogy a leendő kutatásunkat milyen elméleti és gyakorlati szempontok alapján kategorizálhatjuk. Ez a kategorizáció nem csak arra alkalmas, hogy megmondjuk másoknak, hogy mi milyen kutatást végzünk. Jó, ha tisztában vagyunk a saját módszereinkkel, ugyanakkor azt is látni fogjuk, hogy a tudományos igényű munkákban eltérő utakat követhetünk és követünk, ezek mégsem zárják ki egymást, sőt, bizonyos esetekben érdemes őket kombinálni.

Annyit már tudunk, hogy a kutatásunk vagy más jellegű tudományos munkánk során valamiből építkeznünk kell. Ezek többnyire olyan mérési adatok vagy megfigyelések lesznek, melyeket valahogy számszerűsíthetünk. A jelenlegi módszertani felfogás azt mondja, hogy a rendelkezésre álló információt két nagy csoportba sorolhatjuk. Az egyik a mennyiségi jellegű információ, ami általában valamilyen mért és számszerűsített adatra vonatkozik. Ilyen például, ha megmérjük valakinek a magasságát vagy éppen intelligencia tesztet töltetünk ki vele. Az ilyen adatokra épülő kutatásokat kvantitatív kutatásnak nevezzük. Ezzel szemben állnak a jobbára megfigyelésre épülő és nem adatokkal, hanem tapasztalatok gyűjtésével és rendszerezésével dolgozó kutatások, melyeket a kvalitatív kutatási módszerhez tartoznak. A minél pontosabb és megbízható konklúzió levonásához az a legjobb, ha kvantitatív adatsorainkat ki tudjuk egészíteni kvalitatívval és fordítva. A két módszer tehát nem zárja ki egymást, éppen ellenkezőleg, egymás kiegészítői. Mindazonáltal azt látjuk, hogy például a természettudományok rendszerint kvantitatívak, ám például egy történelmi forráskutatás már kvalitatív jellegű. 

A kutatás mint mennyiségi és minőségi információkra épülő rendszer

Ennek a fókának pontosan 288 pettye van és 192 kg tömegű!

Nekem pedig elmondta, hogy utál a vízben lenni, viszont szereti a halakat!

Olvasnivaló: A tudomány, mint utazás - Dr. Szokolszky Ágnes


A tudomány művelése módszerek alkalmazásából áll. A „módszer” a görög „me- thodos” szó megfelelője, amelynek eredete összetételre utal: meta („túl”) és hodos (út, utazás); együtt: cél felé történő utazás (Polkinghornee, 1983, 5). A kutatási módszerek tehát alapvetően a megalapozott következtetésekhez vezető utat, utazást jelentik. Átfogó értelemben a tudomány maga ez az út, hiszen a tudomány lényegében a tudás megszerzésének módjában, mikéntjében testesül meg. Szűkebb értelemben a módszerek a tudományos eredmények elérésének konkrét út- ját-módját jelentik. A tudomány terén való utazásra csak úgy indulhat el valaki, ha poggyászában magával viszi a szükséges hozzávalókat: a bevett eljárások és technikák ismeretét. Ez azonban nem elég – az eljárásokat megfontoltan kell alkalmazni. Nemcsak azt kell tudnunk, hogy egy kutatási cél érdekében hogyan kell eljárni, hanem azt is, hogy mikor és miért indokolt egy eljárás alkalmazása, és hogy az alkalmazás milyen filozófiai-elméleti előfeltevéseken nyugszik. A metodika egy adott tudományterületen a konkrét kutatási eljárások ismeretét, a metodológia (logos = ész, ésszerűség) a módszer alkalmazása mögötti meggondolásokat foglalja magában. A metodológiai meggondolások olyan explicit vagy implicit (ki nem mondott, olykor nem is tudatosult) nézetek és előfeltevések, amelyek normatívákat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy mire kell épülnie és hogyan kell haladnia a tudományos kutatás folyamatának. Egy adott kutatásmetodológia mögött még általánosabb síkon meghatározott kutatásfilozófia húzódik meg: ez olyan ontológiai (lételméleti) és episztemológiai (megismeréselméleti) nézetek összessége, amely a tudomány és a tudományos megismerés mibenlétét és célját érintik. A kutatás gyakorlatában tipikusan a kutatásfilozófiai nézetek sem fogalmazódnak meg nyíltan. A metodológia gyakorlatiasabb következménye a kutatási stratégia, amely konkrétabb szinten határozza meg a kutatás jellegét, irányát és eszköztárát.

A kutatásfilozófia, metodológia és kutatási stratégia jellemző módon koherens, normatív nézetrendszerek formájában jelentkezik a tudomány történetében és gyakorlatában – az ilyen meghatározott irányvonalú metamódszertani nézetrendszereket nevezhetjük metodológiai paradigmáknak. Megkülönböztethetjük például a természettudományos és a hermeneutikai paradigmát, amelyeket a továbbiakban részletesen tárgyalni fogunk. A pszichológia kutatási hagyományait tekintve pedig megkülönböztethetjük a kísérleti, a korrelációs és a kvalitatív paradigmát – ezek részletezése áll könyvünk homlokterében. Paradigmákról beszélhetünk emellett a metodika síkján is. A metodikai paradigma egy adott kutatási problémára szabott sikeres „rejtvénymegoldó” eljárás a kuhni normál tudomány értelmében. Metodikai paradigma például Ainsworth „idegen” helyzete vagy Harlowék „szőranya-drótanya” helyzete a kötődés vizsgálatára .

Be kell vezetnünk még egy fontos, a kutatás gyakorlati síkjához kapcsolódó fontos fogalmat – azt, amit az angol szaknyelv research designnak nevez. Ennek magyar fordítása kutatási elrendezés vagy kutatási terv lehet. E két kifejezés együttesen adja vissza leginkább a kifejezés komplex jelentését. Szűkebb értelemben a design elrendezés, amely a kutatás alapvető szerkezeti megoldására, strukturális elrendezésére utal, tágabb értelemben pedig terv, amely átfogóan magában foglalja a kutatás logikáját és logisztikáját, választ ad arra, hogy az adott kutatásban mi a cél, hogyan fogunk oda eljutni, és legfőképpen indokokat is jelent arra nézve, hogy miért pont oda és miért pont úgy akarunk eljutni. Yin (2003, 23) a következő analógiával érzékelteti, hogy mit jelent a research design a kutatási terv értelmében (az analógia szépen egybevág a kutatás utazásként való felfogásával). Amikor Kolumbusz Kristóf 1492-ben Izabella királynő elé állt azzal a kéréssel, hogy támogassa felfedező útját, akkor nyilván megfontolta, hogy miért éppen három hajót kért (kérhetett volna kettőt vagy négyet is). Nyilván indokai voltak arra nézve is, hogy nyugat felé indult (indulhatott volna dél felé vagy délre, azután keletre). Kolumbusz emellett kritériumokkal rendelkezett (bár tévesen) arra vonatkozóan, hogy megállapítsa, hova érkezett. Más szóval: Kolumbusz az utazást gondosan megtervezte, és jó indokai voltak arra nézve, hogy mit miért és hogyan csinált. Ennél szűkebb értelemben is fogunk találkozni a kutatási terv fogalmával – ebben a szűkebb jelentésben a terv a kutatás alapvető szerkezeti elrendezésére utal.




Olvasnivaló: Mikor melyiket alkalmazzuk? - Dr. Szokolszky Ágnes


Az alapvető jellemzőkből kitűnik, hogy másfajta kérdések megválaszolására, másfajta tudás megszerzésére alkalmasak a kvantitatív és a kvalitatív kutatási stratégiák, illetve módszerek. Joggal merül fel az a kérdés, hogy mitől függ, hogy – hűek maradva utazási metaforánkhoz – mikor melyik „utazást” válasszuk? Ezzel összefüggésben a következő támpontok állnak rendelkezésünkre:

  • A téma jellege, a kutatás célja. A tudományos kutatások túlnyomó többségét a kvantitatív stratégia jegyében végzik. Ehhez a stratégiához sokféle konkrét eljárás kötődhet, amelyek megválaszolandó kérdések végtelen sokaságának vizsgálatára nyújtanak módszertani lehetőséget. Mindamellett a kvalitatív megközelítés részesülhet előnyben akkor, ha: 1. a kutatás tárgya nehezen kvantifikálható; 2. a kontextus lényegi szerepet játszik, és fontos, hogy a jelenséget saját természetes közegében vizsgáljuk; 3. továbbá ha egyedi jellemzők és összefüggések megragadásáról van szó (ilyen kutatási téma lehet például egy élettörténet, egy szubkulturális csoport értékrendje, egy intézményben zajló informális kommunikáció struktúrája stb.).
  • A kutatási terület fejlettsége. Ha egy kutatási terület viszonylag feltáratlan, akkor logikus, hogy először a nyitott, tág kérdések kerülnek sorra, és csak ezt követően merülnek fel konkrétabb hipotézisek és mennyiségileg is megragadható összefüggések. A korai etológusok például az állati viselkedés sokféleségének természetes környezetben való leírását, induktív, kvalitatív tanulmányozását tűzték ki célul és csak a további fejlődés során terjedt el az etológiában is a kísérletezés (Tinbergen, 1996/1963, 412.). A kvalitatív kutatások azonban egy kifejlett kutatási területen is olyan tudáshoz juttathatják a kutatókat, amelyet kvantitatív eszközökkel nem szerezhetnek meg.
  • Végül az is szempont, hogy mi felel meg a kutató beállítottságának és képzettségének. A tudományos kutatók nem egyformán érzik magukhoz közelállónak a különböző kutatásfilozófiai orientációkat. Az sem jellemző, hogy egy kutató a kvantitatív és a kvalitatív kutatásban egyaránt jól képzett legyen. Az a szerencsés, ha a kutató olyan kutatási stílust választ, amelyik megfelel személyes habitusának és felkészültségének.
  • A pszichológiában mind a kvantitatív (természettudományos), mind pedig a kvalitatív (hermeneutikai) metodológiának erős hagyományai vannak. A továbbiakban ezt a metodológiai örökséget, illetve ennek máig nyúló tendenciáit tekintjük át.




Olvasnivaló: Kvalitatív kutatások - Dr. Szokolszky Ágnes


A kvalitatív kutatási stratégiát ezzel szemben általában véve a következő vonások jellemzik:

  • A kutatás általában nyitott kérdéssel (kérdésekkel) indul, és a jelenséget természetes körülmények között vizsgálja. Amennyiben a kutatók hipotézist fogalmaznak meg, általában az is tág, kevésbé specifikus.
  • Elismert szerepük van a kutatás közben felmerülő kérdéseknek, hipotéziseknek, kategóriáknak. Természetesen a kvantitatív kutatás közben is felmerülhetnek újabb kérdések, de azok tisztázása egy másik vizsgálatban történik. A kvalitatív kutatás viszont épít a menet közben felmerülő kérdésekre.
  • A vizsgálódás induktív jellegű: az előzetes elmélet csak laza iránytű, nem specifikus elvárásokat nyújtó kiindulópont. A kutatás induktív módon vezethet elméleti általánosításokhoz, amelyek mindig közel maradnak az empirikus szinthez.
  • A kutatásban kvalitatív változók szerepelnek, kvalitatív adatok keletkeznek (ennek meghatározását lásd alább).
  • A vizsgálat részletező, „sűrű leírásra” törekszik, amely a jelenséget sokrétűen, összefüggéseiben, több nézőpontból ragadja meg. A kvantifikáció nem játszik központi szerepet, ugyanakkor nincs is kizárva. Általában a mérés egyszerűbb formái valósulnak meg és kevés a statisztika.
  • Egy-egy vizsgálat általában kisebb elemszámú mintát alkalmaz, a vizsgálat ideje mégis hosszabb a menet közben felmerülő kérdésfeltevés és a széles körű kontextusfeltárás igénye miatt.
  • A kutató és a vizsgálati személy közötti szerepviszony kevésbé aszimmetrikus és formális: a kutató a vizsgált személyt aktív közreműködőnek tekinti, aki a vizsgálat menetét is befolyásolhatja, „hétköznapi tudását” kiaknázandó forrásnak tartja. A vizsgálati személy megnevezése „résztvevő” vagy adatközlő („informátor,”, tájékozódást nyújtó személy).
  • A kvalitatív kutatást ismertető publikáció tartalmi felépítése kevésbé standardizált, stílusa személyesebb hangvételű, végkövetkeztetései jelentős részben narratív leírások és értelmezések.
Nemcsak a kutatási stratégiák, hanem a kutatás módszertani eljárásai, változói és adatai is jellemezhetőek a kvantitatív-kvalitatív dimenzió mentén. A kvantitatív kutatási módszerek lehetővé teszik a változók közötti viszony pontos mennyiségi meghatározását és statisztikai elemzését. A kvalitatív kutatási módszerek lehetővé teszik a jelenségek egyediségét megőrző, kontextusba ágyazott leírását és megértését, egyúttal nem fektetnek hangsúlyt a mennyiségi-statisztikai elemzésre, bár azt nem is zárják ki. A változók is megkülönböztethetőek a kvantitatív-kvalitatív szempontból. A kvantitatív változók számszerűsíthető értékeket vesznek fel; például ha az emlékezeti teljesítmény pontossága a változó, akkor megszámlálható, hogy a vizsgálati személy hány szövegelemet tud felidézni. A kvantitatív változó mérése (az értékek pontos meghatározása) kvantitatív adatot eredményez. A kutatók többnyire kvantifikálható adatokat gyűjtenek. Az adatok lehetnek azonban kvalitatív jellegűek is; ebben az esetben az empirikusan megfigyelhető jelenség minősége, tágabb összefüggésekbe ágyazottsága a lényeges szempont. Kvalitatív adatnak számít például egy élettörténet adott részlete, egy viselkedés minőségi jellege vagy egy kultúrában érvényes szokásrendszer részét képező tény. Kvalitatív adatok kvalitatív változók méréséből származnak; ekkor a mérés elemi formáiról beszélhetünk csak, amikor a vizsgált jelenséget kategorizáljuk vagy sorrendbe állítjuk.

Egyes módszerek viszonylag egyértelműen jellemezhetőek a kvantitatív, illetve a kvalitatív jelzőkkel, más módszereket viszont egyaránt lehet a kvantitatív és a kvalitatív paradigma elveinek megfelelően formálva alkalmazni. A kísérlet, a tesztek, kérdőívek és mérési skálák például alapvetően kvantitatív adatgyűjtésre használhatóak. Az esettanulmány, a mélyinterjú, a résztvevő megfigyelés kvalitatív módszerek, de a megfigyelés és az interjúkészítés strukturáltabb formában kvantitatív módszerként is alkalmazható.

Bár a fenti leírásban a kvantitatív- és a kvalitatív kutatás eltérő sajátosságaira helyeztük a hangsúlyt, a kétféle megközelítést félrevezető lenne merev dichotó- miaként kezelni. A kvantitatív beállítottságú kutatásokban mindig jelen vannak a kvalitatív elemzés szempontjai, a kvalitatív beállítottságú kutatásokban pedig a számszerűsítésre való törekvés, ha egyszerűbb formákban is. A kétféle kutatásfilozófia és kutatási gyakorlat különbségei létező tendenciák, de a különbségek túlhangsúlyozása nem szerencsés. Akár kvantitatív, akár kvalitatív kutatásról van szó ugyanis, mindkettő a tudományos megismerés formája, amelynek közös vonása a szisztematikusan gyűjtött adatok módszeres kritikai feldolgozása. A kvantitatív és kvalitatív jelzők használata a kétféle megközelítés lényeges, de nem abszolutizálható szempontját emeli ki. A továbbiakban a kvantitatív-kvalitatív kettősséget inkább hasznos címkeként, mintsem abszolút tartalmi megkülönböztetésként fogjuk föl.




Olvasnivaló: Kvantitatív kutatások - Dr. Szokolszky Ágnes


A fentiekben célunk az volt, hogy közelebbről illusztráljuk a metodológiai nézetrendszereknek azt a történetileg kialakult kettősségét, amelyet természettudományos-, illetve hermeneutikai paradigmának neveztünk. A természettudományos kutatásmetodológia legtisztább módszertani megvalósulási formája a kísérlet. A kísérlet lényegi eleme az aktív beavatkozás: a jelenség izolálása, „megtisztítása”, a körülmények célzott és szelektív elrendezése és ellenőrzése, az egyértelmű válasz „kicsikarása”. Kétségtelenül felismerhető e mögött a metodológia mögött a természeten való uralkodásnak, a jelenség „legyőzésének” vágya. Az etnográfiai módszerek ezzel szemben a hermeneutikai paradigma megtestesülései, de ezen belül is egy speciális kutatói attitűdöt képviselnek, melynek lényegi eleme a folyamatba való belehelyezkedés, a belülről történő megértés, a kibontakozó válasz felismerése és a kutatás közben történő reflexív értelmezés. A jelenség beágyazottsága, történetisége, változékonysága, értékjellege ebben a megközelítésben nem zavaró tényező, hanem lényegi elem.

A „természettudományos”, illetve „hermeneutikai” elnevezés a kutatásmetodológiai megközelítések gondolatitörténeti gyökereire utal, és ennek következtében terhelt a viták és a szembenállás hagyatékával. A módszertani pluralizmus itt képviselt álláspontja számára azonban inkább az a felfogás kívánatos, amelyik a két tradíció egymást kiegészítő voltát hangsúlyozza. Az emberrel foglalkozó tudományok terén nyilvánvalónak tűnhet, hogy mindkét metodológiai törekvés adek- vát lehet a vizsgálat tárgyának függvényében. A következőkben az „természettudományos”, illetve „hermeneutikai” kutatásmetodológiák helyett kvantitatív és kvalitatív kutatási stratégiáról fogunk beszélni, hangsúlyozottan pragmatikus és értéksemleges szándékkal.

  • A kvantitatív kutatási stratégiát tendenciaszerűen a következő vonások jellemzik:
  • A kutatás előzetesen rögzített, jól behatárolt változókkal dolgozik, a változók kontroll alatt tartására és a nemkívánatos hatások kizárására törekszik.
  • A változók közötti viszonyokra vonatkozóan is előzetesen meghatározott feltételezések születnek: a cél valamilyen specifikus hipotézis megerősítése vagy a predikció (bár egy kvantitatív kutatás is lehet leíró jellegű).
  • A változókat, kérdéseket és hipotéziseket általában deduktíven vezetik le a meglévő ismeretek és elméletek alapján (hipotetikus-deduktív módszer, vö. 1.3. pont).
  • A vizsgálatban központi szerepet játszik a mérés: a változókat mérhető formában határozzák meg és az eredményeket statisztikai feldolgozás alá vetik.
  • Az általánosíthatóság érdekében viszonylag nagy elemszámú mintát vizsgálnak.
  • A kutató és a vizsgálati személy közötti szerepviszony formális és egyértelműen aszimmetrikus: a kutató irányít, a vizsgált személy pedig eleget tesz a kutató kéréseinek, utasításainak.
  • A kvantitatív kutatást ismertető publikáció tartalmi és formai felépítése kötött, stílusa személytelen.





"Legáltalánosabb szinten két alapvető kutatásmetodológiai paradigmát különböztethetünk meg, amelyeket metaforikusan kétféle utazási stílusnak is tekinthetünk. A természettudományos paradigma jegyében céltudatos „kvantitatív” utazók, a hermeneutikai paradigma jegyében viszont nézelődésre hajlamos „kvalitatív” utazók vagyunk. A kétféle utazás nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő lehetőség."

 
 

Az információ megszerzésére irányuló különböző stratégiák

Hogy az információkat kinyerjük, még nem elég, hogy tudjuk milyen típusú adatokra van szükségünk. A kvantitatív és a kvalitatív adatosorok megszerzésére is vannak különböző, meghatározott módszerek, eljárások. Válogathatunk a különböző műszerektől egészen az interjúk feldolgozásáig, attól függően, hogy mit kíván a kutatás. Ezzel párhuzamosan be kell látnunk azt is, hogy a kutatásaink nem mérhetnek meg minden tényezőt egyszerre, így koncentráljunk arra, hogy mindig olyan stratégiát válasszunk, ami indokolt a kutatás szempontjából. Például, ha valakinek az élettörténetére és az azokból kinyerhető információkra van szükségünk, akkor aktív figyelemmel fogunk a mondandóra fókuszálni és kevésbé lesz számunkra fontos, hogy egy stopperórával mérjük a beszélgetés időtartamát (amit persze megtehetünk, de kevésbé valószínű annak az adatnak a későbbi felhasználása a téma szempontjából).