KRITIKAI GONDOLKODÁS ALAPJAI

abc-accomplished-alphabet-48898.jpg

Tárgymutató

Letölthető jegyzetek

kép.PNG

Ajánlott könyvek

TN6_2000002140230.JPG
Used Books

"A módszerek alkalmazása tehát egyáltalában nem pusztán technikai kérdés. Beleilleszkedik a metodológiai nézetrendszerekbe és a módszertani gondolkodásmódba, amely a tudományos gondolkodás és a kutatói attitűd szerves része. A módszertani gondolkodás a metodológiai és metodikai kérdések átlátását, egyben a kritikai gondolkodás képességét is jelenti. A kritikai gondolkodás magában foglalja az állandó körültekintést és reflexiót, a mindenütt jelen lévő módszertani korlátok felismerését, mindamellett a hitet a tudományos racionalitásban és a problémák tudományos megközelíthetőségében. A tudományos kutatás választások és döntések sorozata, amelyben a lépéseknek informáltnak és indokoltnak kell lenniük, az intuíció és a kreativitás jelenléte mellett is. Aligha van olyan tudományos probléma, amit csak egyféle módszerrel, egyféle megközelítésben lehetne kutatni. A kutatási módszerek tekintetében, csakúgy mint a kutatási kérdések tekintetében, a választási lehetőségek köre széles. Valójában azonban, ahogy ezt később látni fogjuk, a kuhni értelemben vett hétköznapi tudomány napi gyakorlata kevesebb választási lehetőséget hagy. Egy adott kutatási paradigmára szocializálódott, kiképzett kutató napi munkáját a kutatási paradigma kimondott és kimondatlan előfeltevései és szabályai szerint végzi. A hétköznapi tudomány dolga nem is az, hogy elmerengjen a követett módszertani praxis felett, hanem az, hogy sikeresen alkalmazza azt. A bevezető módszertani tanulmányok ebből a szempontból fontos fázist jelentenek a leendő kutató számára, mert egyelőre elkötelezettségek nélkül tájékozódhat tudományágának módszertani-metodológiai lehetőségeiről. Arra törekszem, hogy könyvem sokoldalú, hasznos és elfogulatlan tájékozódást nyújtson ezekről a lehetőségekről."

/Szokolszky Ágnes: Kutatómunka a pszichológiában/

A kritikai gondolkodás a hétköznapokban

A kritikai gondolkodást a tudományos érvelés mellett és a nem egyértelmű megfogalmazások ellenében képzeljük el a leggyakrabban. Számos esetben tűnhet úgy, hogy az ennél jóval általánosabb, "hétköznapi" cselekményeink során nem alkalmazzuk módszeresen és rendszeresen a kritikai gondolkodást, más esetekben viszont a produktivitást és a tiszta gondolkodást támogató funkciója helyett, azzal ellentétesen, kontraproduktív módon alkalmazzuk. Ez szintén egy olyan gondolkodási hiba, amely a valós kritikai gondolkodással ellentétben, javarészt a személyes meggyőződéseket fejezi ki, nem pedig a lehető legobjektívebb valóságot. Ugyanakkor a kritikai gondolkodás, azért is nehéz, mert az alkalmazói (emberek), folyamatosan gondolkodási és érvelési hibákba esnek, amelynek alapja a korábban már említett személyes meggyőződéseken és előfeltételezéseken (premissza) alapszik. Emellett, a kritikai gondolkodást, mint fogalmat, nem mindenki kezeli egységesen. Bizonyos szintű konszenzus létezik a fogalom mögött, azonban általános, mindenki által azonosan meghatározott definíciója nem létezik. Természetesen, a fogalom jellegéből adódóan ez nem is lehetséges, ugyanakkor nem is szükségszerű. 

A tudományos életben való kritikai gondolkodás tárgyalása, valójában, csak egy része a teljeskörű kritikai gondolkodásnak. A nem tudományos életben történő kritikai gondolkodás alapjai múlnak:

 

1, Az egyénben felmerülő gondolatokon
2, Az egyének közötti információ - és véleménymegosztáson

3, Az egyének egy bizonyos körében használt meggyőződéseken (pl.: munkahelyek, városok, országok, kultúrák)
4, Az ún. egyetemleges meggyőződéseken (pl.: embert ölni negatív dolog, egy + egy = kettő)

Mindezek értelmében a logika, filozófia, etika, pszichológia közös tárgyköre a kritikai gondolkodás megértése, amelynek használata minden más területre alkalmazható valamilyen formában: nem csak a tudományban, de ugyanúgy a kommunikációban és a vitakultúrában egyaránt. 

 

Az emberi viselkedés és gondolkodás egyik alapvető tulajdonsága, hogy az egocentrikus gondolkodás mindenkit jellemez valamilyen mértékben. Ezt nem feltétlenül kell negatívan értelmezni, egyszerűen megfogalmazva: a gondolkodás és a gondolatok generátora az egyén, annak ellenére, hogy azt külső hatások érik. Ezért könnyen magunkénak érzünk olyan információkat is, amelyeket nem a saját magunk gondolkodási munkája által sajátítottunk el (vagy ki). Hozzá kell tenni azt is, hogy az egyénben, az objektív gondolkodást befolyásolják az érzelmek, megszokások, ugyanakkor különböző neurokémiai folyamatok is. Ennek értelmében a gondolkodás "látható" produktumát annak előzményében és környezetében is értelmeznünk kell. 

Pl.: Észrevesszük, hogy az egyik nagyon jó barátunk neheztel ránk. Miután megkérdeztük, hogy biztosan velünk van-e a baja, vagy más zavarja, azt a választ kapjuk, hogy megbántottuk az érzéseit. Később azonban kiderül, hogy csak egyszerűen fenyegetve érzi magát, ugyanis egy harmadik, közös barátunk velünk szervezett találkozót aznap estére és nem vele. Felmerül a kérdés: vajon a barátunk viselkedése mennyiben függ a mi tetteinktől és mennyiben függ attól, ahogy ő értelmezi a dolgokat. Két nagyon ellentétes reakció is felmerülhet:

1, Azt mondjuk, hogy nagyon sajnáljuk és lemondjuk a találkozót a harmadik féllel, ezzel megszüntetjük a negatív érzelmi reakciókat.
2, Azt mondjuk, hogy teljesen elment az esze, ezért menjen el egy pszichiáterhez, mert gonosz ember. 


Beláthatjuk, hogy sem az első, sem pedig a második gondolat nem helyes. Az első azért helytelen, mert a barátunk viselkedésének az oka alapvetően önmagában keresendő (ha erre biztosan nem ismerünk olyan ellentétes okot, ami hozzánk kötheti azt), az általa alkalmazott magatartás pedig érzelmi zsarolásnak is felfogható. Ennek engedni pedig nem szerencsés lépés. Ugyanakkor a második gondolat sem helyes, mert az illető belső frusztrációnak a megértésével, megbeszélésével sokkal inkább megérthetjük azt, hogy nem elmebetegség vagy elemi gonoszság okozza az adott viselkedést, egyszerűen csak fenyegetve érzi magát.

Ennek ellenére, sokan alkalmazzák/alkalmazzuk valamelyik módot a kettő közül erre az egy speciális esetre. A hétköznapokban mégis ennél jóval komolyabb és összetettebb problémákkal találkozunk. Hogyan kell és érdemes a saját gondolkodásunkat monitorozni és ha szükséges, korrigálni? Erre vonatkozóan tekintsük meg például a "http://a.te.ervelesi.hibad.hu/" honlapot, amely összegyűjti a leggyakoribb gondolkodási és érvelési hibákat, amiket "elkövetünk" a mindennapokban. 

Például:

"Közvélekedésre való hivatkozás

Mit tettél?

 

Azt mondtad, hogy egy állítás igaz vagy igazabb, mint egy másik, mert a benne foglaltak úgymond köztudottak, vagy mert többen értenek egyet vele, mint egy másikkal. 

Miért hibás az érvelésed?

 

Egy objektív eldönthető, ellenőrizhető állítás igazságát vagy hamisságát semmilyen mértékben sem befolyásolja az, hogy hányan értenek egyet vele vagy hányan vitatják azt. Egy állítás tökéletesen igaz lehet akkor is, ha az emberek többségének - nem feltétlenül megalapozott - véleménye szerint az nem igaz; és ugyanígy lehet valójában teljesen hamis is az állítás, akkor is ha a legtöbb ember véleménye szerint igaz, ill. annak kellene lennie.

Példa

  • Ezer évvel ezelőtt a legtöbb ember azt gondolta, hogy el lehet menni a Föld szélére és ott le lehet esni róla a semmibe. Tehát a Föld korábban még lapos volt.

  • Mindenki tudja, hogy a Windows instabil, a Linux pedig biztonságos operációs rendszer."

Vagyis, ahhoz, hogy a későbbiekben speciális területen tudjuk alkalmazni a kritikai gondolkodást, meg kell gondolnunk azt is, hogy a saját esetünkben, más esetében, szélesebb körben, milyen gondolkodási és érvelési hibákkal találkozunk, ezeknek mi lehet az alapja és milyen módon értelmes azokat nem csak detektálni, de felhívni rájuk a figyelmet. Ezutóbbi azért fontos, mert egyszerűen megfogalmazva, bármilyen esetben is tudjuk a lehető legobjektívebb "igazságot" vagy ismerjük a helyes érvelést, azt, ha nem tudjuk kivel/kikkel megvizsgálni és konklúzióra jutni, akkor az alapvető lényege veszik el a folyamatnak. Röviden: ha nincs egyetlen személy sem, aki aktuálisan fenntartson egy gondolatot, akkor az a gondolat köz számára aktuálisan nem is létezik. 

A kritikai gondolkodás a tudományban

Először olvassuk el a gramontinternational.com rövid írását Tesla és Edison ellentétéről:

"A Tesla–Edison ellentét kultúrkörök, főleg a mérnök szakosok közkedvelt vitatémája, de ki ne hallott volna a 19. század legnagyobb tudományos ellentétjéről, mely lelkesen táplálta az elektromos biztonsággal és a hatékonysággal kapcsolatos értekezéseket, és a kor legnagyobb port kavaró propagandakampánya lett. A vita kiindulópontja a következő: a DC (egyenáram, Edison Electric Light Company oldal) vagy az AC (váltakozó áram, Westinghouse Electric Company oldal) szolgáljon a világ elektromos ellátásának alapjául? 


A probléma gyökere

 

Teslát már Budapesten töltött évei alatt is foglalkoztatta a probléma, hogy miként lehetne hatékonyabbá tenni az egyenáramot, vagy hogy milyen más utak vannak az energiaellátás biztosítására: ugyanis az egyenáramot nagy távolságra már nem lehetett eljuttatni, tehát lényegében lakótelepenkét lett volna szükség egy erőműre, ami viszont abszurd megoldást jelentett volna. Másik példa: a liftek egyenárammal nagyjából csak a 40. emeletre lennének képesek feltornázni magukat.


1884-ben végül is a villamosmérnök, fizikus Tesla New Yorkba költözött, hogy Edison cégénél dolgozhasson villamosmérnöki állásban. Tesla nagy csodálója volt Edisonnak abban az időben. 1885-ben Tesla azt javasolta Edisonnak, hogy feljavítja az üzem jelenleg nem túl hatékony motorját és generátorát. Edison úgy gondolta, hogy Tesla ötletei egyszerre “csodálatosak”, és “felettébb praktikusak” is, majd látszólag felajánlott neki ötvenezer dollárt (ami ma hozzávetőlegesen 1 millió dollárnak megfelelő összeg), amennyiben meg tudja csinálni. Tesla megoldotta a feladatot, azonban Edison nem csak nagyszerű feltaláló volt, de rendkívüli humorista is. Az 50 000 dolláros ajánlatot csak viccnek szánta, Tesla jutaléka csupán 10 dolláros emelést jelentett az amúgy 18 dolláros heti fizetésén. Edisonnal ellentétben Tesla nem volt az a tipikus üzletember, sokkal inkább volt különc tudós, mérnök. Edison vérbeli kapitalista lévén pedig ki is használta ezt a jellemvonását. Tesla válaszul felmondott.


Az áramok háborúja

 

Miután Tesla felmondott, elég pénzt gyűjtött össze a Tesla Electric Light Company megalapításához, ahol szabadalmaztatta az AC generátorait, vezetékeit, transzformátorait, és motorjait. A szabadalmai nagy részét George Westinghouse-nak adta el, aki szintén Edison riválisa volt. Ezután Edison és a George Westinghouse/Tesla nyilvános összetűzésbe és viszályba keveredtek a villamos energia használatával kapcsolatban, hiszen Edison az egyenáram, míg Tesla a váltakozó áram pártján állt. Ez volt az úgynevezett Áramok Háborúja.


A váltakozó áram démonizálásához Edison az emberek empátiájára alapozott. Szokatlan és kegyetlen módszert választott: oly módon próbálta nyilvánosan bemutatni a váltakozó áram veszélyeit, hogy halálos áramütést mért kóbor kutyákra, és cirkuszi elefántokra. Végül George Westinghouse a Niagara-vízesésnél erőművet épített a New York energiaellátásának biztosításához, szimbolizálva az AC (váltakozó áram) felsőbbrendű voltát Edison egyenáramához képest, merthogy a váltakozó áram az elektromos energiatovábbítás csúcstechnológiája. Ezzel pontot is tett a vita végére."

Nem nehéz észrevenni a párhuzamot a kritikai gondolkodás és a Tesla-Edison vita mögött meghúzódó, érdekérvényesítésen alapuló gondolkodási hibát. Vélhetően, Edison is tisztában volt azzal, hogy a váltóáram használata jobb megoldásnak tűnik a fejlődés szempontjából, ennek ellenére a saját maga érdekeit előtérbe helyezve, különféle bemutatókon próbálta bizonyítani a váltóáram veszélyeit. Természetesen, a váltóáramnak vannak veszélyei, de közel sem olyan módon történne és történt a felhasználása, ahogy Edison a közvéleményt akarta megnyerni magának. Hozzá kell tenni, hogy a jelenleg olvasható gondolatmenet szintén egy elmélkedés Edison indítékait illetően, így tartalmazhat téves következtetést. Ezért kezelése mindenképp a kritikai gondolkodást kíván.

Összegezve, az ember egyéni céljai, erőforrásai, meggyőződései befolyásolhatják az olyan folyamatokat is, mint a tudomány. Mielőtt a kritikai gondolkodás szempontjait szemügyre vennénk, ejtsünk néhány szót arról, hogy az emberi viselkedés hogyan befolyásolja a tudományos munkákat. Mivel a tudományos munka nagyon szigorú feltételeket kíván, mind a tervezés és kivitelezés szempontjából, azt láthatjuk, hogy kifejezett "csodák" létrehozására nem mindig alkalmas. Rendszerint, vannak kivételek és olyan tudományos felfedezések, amelyek "csodaszámba" mennek, de mindenképp legyünk kritikusak a nehezen bizonyított vagy nem egyértelműen megfogalmazott hirtelen jött tudományos sikereket illetően. A tudomány mellett/mögött megjelennek olyan tényezők, mint a gazdasági hasznosíthatóság vagy a siker. Ezek az érdekek vagy az egyéni meggyőződések károsan befolyásolhatják a tudományos munkát, az alábbiak szerint:

 

1, Erős gazdasági érdekkel végzett kutatások hajlamosak olyan eredményekre jutni, amelyek az adott gazdasági folyamatot támogatják.

2, A tudományos munkában is tapasztalható a siker, amely a díjak elnyerésével, a tudósközösség és a közvélemény pozitív méltatását jelenti általában.

3, Szakmai nézeteltérések és érzelmi behatások egyaránt torzíthatják a meggyőződéseinket egyes tudományos munkák értékelését illetően.

Ugyanakkor arra is szánjunk energiát, hogy belássuk, számos olyan összeesküvéselmélet is megjelenik, amelyek az előző pontokon alapszanak, mégsem mondhatjuk az összeesküvés tárgyát valótlannak vagy félrevezetésnek. Vagyis megfelelő mennyiségű bizonyíték és a józan gondolkodás segítségével kell megállapítanunk egyes helyzetekről azok helyességét. 

A kritikai gondolkodás nem készen kapható tudás. Ennek kifejlesztése, használata és tökéletesítése a személy feladata. Itt összegyűjtünk néhány olyan fontosabb ismérvet, amellyel "kritikusabb" hangvételben tudjuk majd vizsgálni az elénk kerülő tudományos munkákat: 

1, A legmagasabb szintű és legpontosabb tudományos munkák a tudományos cikkek, amelyet szaklapok közölnek

2, Ez nem jelenti azt, hogy minden máshonnan szerzett információ helytelen, de nagyobb az esély a hibára

3, Az adott írás nem jelöl meg forrást, forrásokat vagy szerzőt, szerzőket

4, Az adott írás szisztematikusan csak azokat a forrásokat jelöli, amelyek alátámasztják a saját érvelését és nem tartalmaz egyetlen ellentétes/nem hasonló eredményre jutó forrást 

5, A cikk címe nem egyértelmű, túlzásokat tartalmaz

6, A cikk nem rendelkezik absztrakttal (rövid írásos összefoglaló a cikk tartalmáról)

7, A cikk nem részletezi a kutatás módszereit 

8, Sejthetünk a háttérben erős gazdasági, politikai vagy személyi érdekeket

9, Fizetett kutatást olvasunk

10, Ha csoportok/feltételek vizsgálata folyik, nem alkalmaz kontrollcsoportot/feltételt

11, A statisztikai elemzésekhez nem megfelelő az elemszám

12, Új eljárások (pl.: gyógyszerek) esetében nincs kettős vak kísérlet

13, Az eredmények nem egyértelműek

14, Az eredmények nem konzisztensek egymással

15, Az eredmények nagyon eltérőek más kutatásokban használt statisztikai próbákhoz képest

16, Korrelációszámítás esetében ok-okozatról beszélnek (ez helytelen, mert a korreláció csak együttjárást feltételez)

17, Nem volt külső ellenőrző személy

Ha a fenti pontokat figyelembe vesszük a kutatások vizsgálatakor és csak legfeljebb 1-2 pontban találunk hibát (amit magyaráz a kísérlet elrendezése pl.), akkor bízhatunk a cikkben. 

Ugyanakkor szót kell ejtenünk azokról a sajnálatos esetekről is, amikor adathamisítás történik a siker érdekében. Ez egy gondolkodási hibának is felfogható, ezért minden leendő kutatót arra kérünk, hogy ne közöljön valótlan, nem megbízható adatokat.