ETIKA

abc-accomplished-alphabet-48898.jpg

Tárgymutató

Etika a pszichológiában

Etika a kutatásban

Vizsgálati személyek védelme

Fő etikai alapelvek

Market Analysis

Letölthető jegyzetek

Statokos jegyzet: Etika
 

Statokos jegyzet: Kutatások - összefoglaló

Used Books

Ajánlott könyvek

Dr. Szokolszky Ágnes: Kutatómunka a pszichológiában

ETIKA A PSZICHOLÓGIÁBAN

Az 1950-es évekre a pszichológia számos viselkedésbeli és mentális működéssel kapcsolatos törvényt, szabályt feltárt vizsgálatai során. Az alapkutatások során több olyan kísérlet is lezajlott, amelyek etikai problémákat vetettek fel. Az etikai megfontolásoknak általában az emberi létben is súlyt adott a Nürnbergi per és a nácik tevékenységének értékelése általában, hiszen egyrészt ők számos olyan kísérletet végeztek a koncentrációs táborokban, amiket egységes szabályozással kellett a kutatásból letiltani, ill. pszichológiai értelemben is felhívták a figyelmet az emberi természet szélsőséges megnyilvánulásaira – amelyeket nemcsak módszertanilag, hanem etikailag is nehéz kutatni. A pszichológiában közvetlenül is kutatásokat inspiráltak a vádlottaknak saját a szélsőséges emberi magatartásukra adott jellegzetes és tipikus „parancsra tettem” védekezései. Ezek a kutatások akkoriban nagyon fontos és mára már alapvetőként elismert ismereteket tártak fel az emberi viselkedésről, azonban ma már – részben épp az ezek nyomán világszerte megindult intenzív etikai szabályozási munka eredményeként – ilyen vizsgálatokat nem lehet végezni. Az első pszichológiai etikai kódexet az Amerikai Pszichológiai Társaság dolgozta ki 1953-ban. Ezután a British Psychological Society s irányelveket fogalmazott meg a kutatásokban résztvevő emberekkel és állatokkal való bánásmódra. A Magyar Pszichológiai Társaság Szakmai Etikai Kódexének (SZEK) első változata 1975-ben született, a legutóbbi megújítás 2004-ben volt. Ezen túlmenően a pszichológusok munkájára is sok, többé-kevésbé általános vagy épp szakmaterületi szabályozás vonatkozik, pl. a titoktartás szabályai általában is szabályozottak az Adatvédelmi Törvényben, külön Reklámetikai Kódex él a reklámokkal kapcsolatban.

A pszichológiai kutatással kapcsolatos etikai kérdések három szempontból merülhetnek fel: az első a vizsgálati személyek védelme, illetve az állatkutatások kérdése; a második a pszichológiai kutatás tágabb társadalmi vonatkozásai és felelőssége; a harmadik pedig az eredmények kezelésével és nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos kutatói etika kérdése. (A klinikai munka során felmerülő etikai kérdések, amelyek a pszichológiai szakma etikájának alapvető részét képezik, nem tartoznak e könyv tárgykörébe. A pszichológusszakma általános etikai kérdéseivel kapcsolatban szemelvényeket közöl Komlósi és Séra, 1985). A következőkben ezeket a szempontokat vesszük sorra.

"Dr. Szokolszky Ágnes: Kutatómunka a pszichológiában

Beleegyezett a vizsgálati személy a kísérletbe?

Bele is kell egyeznie?

ETIKA A KUTATÓMUNKÁBAN

  1. Használni és nem ártani elve 

  2. Szakmai hűség és felelősség elve 

  3. Feddhetetlenség elve 

  4. Igazságosság elve 

  5. Az emberek jogainak és méltóságának tiszteletben tartása 

Elsősorban az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA), illetve a Magyar Pszichológiai Társaság által kidolgozott etikai kódexek az irányadóak, az ezekben foglaltakat mindenképpen figyelembe kell venni a kutatások lebonyolítása során. Ezek mellett a különböző területeken egyéb szabályozásokat is figyelembe kell venni (pl.: Adatvédelmi törvény, Reklámetikai Kódex).

A pszichológiai kutatásokkal kapcsolatban az etikai kérdések három fő apektusban merülhetnek fel:

  • A vizsgálati személy(ek) védelme

  • A kutatás tágabb társadalmi vonatkozásai, felelőssége

  • Az eredmények kezelése és nyilvánosságra hozása

 

A vizsgálati személyek védelmével kapcsolatos tudnivalók

A nürnbergi törvénykönyv 1949-ben foglalta írásba az emberekkel folytatott kutatások alapelveit: Részvétel önkéntessége, tájékoztatáshoz való jog, felesleges fájdalom okozásának elkerülése, visszalépés joga. Ennek ellenére ezt követően is előfordult, hogy etikailag megkérdőjelezhető, a fentebb említett elvekkel több szempontból is összeegyeztethetetlen kutatásokat folytattak, többek között a pszichológia tudományának területén is. A legismertebb példák:

  • Zimbardo 1972-es börtönkísérlete

  • Milgram 1963-as áramütéses kísérlete

 

A vizsgálati személyek jólléte

  • A vizsgálati személyt a normális hétköznapok során tapasztaltnál nagyobb fizikai, mentális, érzelmi veszélyeztetésnek nem szabad kitenni.

  • Sem tartós, sem várhatóan jelentős feszültséget (pl.: depresszió, alacsony önértékelés) eredményező kutatást nem szabad lefolytatni. Ha lehetségesnek tartjuk, hogy a kutatás az említettekhez hasonló hatásokkal járhat, arról a vizsgálati személyt mindenképpen tájékoztatni kell.

  • Amennyiben egy általunk előre nem látható negatív következményről tudomást szerzünk, úgy kötelesek vagyunk a vizsgálati személynek segítséget nyújtani annak elhárításában.

 

Informált beleegyezés

  • A vizsgálati személy tájékoztatása a kutatás minden, számára releváns mozzanatáról, kérdéseinek megválaszolása, majd a részvételbe való beleegyezés kérése.

  • Kiskorú esetén a szülő/gondviselő tájékoztatása és beleegyezésének kérése is elengedhetetlen.

  • Indokolt esetben lehetőség van a megtévesztés megfontolt alkalmazására, de csak akkor, ha ezzel a vizsgálati személynek nem okozunk kárt, illetve kötelességünk utólagosan tájékoztatni a vizsgálat valódi céljairól, és a megtévesztés okairól.

 

A visszavonulás joga

  • A vizsgálati személynek joga van a részvételt bármikor visszamondani.

  • Erről a jogról az informált beleegyezés kérése során a személyt tájékoztatni kell.

 

Az adatok bizalmas (anonim) kezelése

  • Érzékeny adatokkal dolgozunk, így kiemelten fontos, hogy a vizsgálati személyeket az általuk nyújtott adatok megfelelő kezelésének tekintetében is védjük.

  • Anonim adatkezelés: Ha a vizsgálati személy nem beazonosítható.

  • Bizalmas adatkezelés: Ha a vizsgálati személy a kutató számára valamilyen módon beazonosítható, az ehhez szükséges információt azonban más személynek nem adja ki.

  • Az európai általános adatvédelmi rendelet (GDPR) betartása

 

Fő etikai alapelvek a kutatásban

Minden kutatás tervezésekor fontos az etikai alapelvek figyelembevételével a lehetséges kockázatok súlyosságát, illetve a kutatás hasznosságát, illetve a kettő arányát elemezni. Mivel minden kutatás egyedi, az etikai szabályok nem minden esetben egyértelműek, ilyenkor a bizonytalan kérdéseknek mindenképpen érdemes utánajárnunk az elérhető etikai kódexek valamelyikében.

Fontos ismeretanyag!

Olvasnivaló: A vizsgálati személyek védelme - Dr. Szokolszky Ágnes


Nyilvánvalónak vesszük, hogy a tudományos kutatás célja a jobbítás, „a haladás”, a társadalom szolgálata. Bizonyos esetekben azonban tudomásunkra jut – általában utólagosan –, hogy a tudomány szolgálata az alapvető erkölcsi normákkal került szembe. Leginkább a második világháború idején a náci orvosok embereken végzett kísérletei döbbentették meg a világot, és indították arra a nemzetközi jogalkotókat, hogy törvénybe iktassák az emberi jogok, az emberi méltóság védelmét a tudományos kutatásokban. Az 1949-ben kiadott nürnbergi törvénykönyv írásba foglalta az emberekkel történő kísérletezés fontosabb alapelveit, így a részvétel önkéntességét, a tájékoztatáshoz való jogot, a felesleges fájdalom okozásának elkerülését és a visszalépés jogát. Ennek ellenére ismételten előfordultak esetek, amikor a tudomány nevében durván megsértették ezeket a normákat. 1972-ben például nyilvánosságra került, hogy az Egyesült Államok Közegészségügyi Hivatala (Public Health Service) több évtizeden keresztül kutatásokat folytatott szifiliszes betegekkel Alabama államban. A kutatás célja az volt, hogy feltárják a nem kezelt szifiliszes betegség lefolyását fekete férfiakon. A PHS által alkalmazott orvosok ismételt vérmintát vettek, teszteket folytattak közel négyszáz betegen, de a vizsgálatok során nem kezelték a betegségséget, csak regisztrálták a lefolyását. A legtöbb résztvevő szegény, írástudatlan ember volt, akinek különböző juttatásokat kínáltak fel a részvétel fejében (meleg étkezés, betegségeik ellátása, temetési hozzájárulás; idézi Christensen, 1997, 146).

Etikailag megkérdőjelezhető kutatásokat pszichológusok is végeztek. Az 1960- as években például kutatók beszámoltak az Egyesült Államok hadseregének keretében lefolytatott kísérletekről, amely a kiélezett stresszhelyzet hatásait vizsgálták (Berkun, Bialek, Kern és Yagi, 1962). Az egyik kísérlet során egy katonai repülőgép, fedélzetén újoncokkal felszállt gyakorlatozásra, majd nagy magasságot elérve a gép „műszaki hibát” mutatott és előkészült a halálos kimenetelűnek mutatkozó kényszerleszállásra. A művelet közben a katonák viselkedését megfigyelték és különböző módokon tesztelték, például felszólították őket, hogy egy nyomtatványt kitöltve végrendelkezzenek a tulajdonukat alkotó tárgyakról. Csak a biztonságos földet érés után derült ki a katonák számára, hogy egy kísérletben vettek részt. Más kísérletekben a katonák úgy tudták, hogy tűz alá kerültek és elromlott a rádiójuk. A kutatók azt mérték, hogy mennyi idő alatt sikerül megjavítaniuk a rádiót, amelyen segítséget kérhettek.

További ismert eset Phil Zimbardo 1972-es „börtönkísérlete”, amelynek fogalmi-elméleti hátterét a deindividuáció alkotja: az a jelenség, hogy az egyén bizonyos helyzetekben elveszíti identitását, és feladja ezzel járó viselkedési normáit embertársával szemben. Zimbardo a Stanford Egyetem pszichológia tanszékének otthont adó épület pincéjét realisztikus módon börtönnek rendezte be. A kísérletre önként jelentkezők közül random kiválasztással kerültek ki a „foglyok”, illetve az „őrök”. Zimbardo különböző módokon próbálta elősegíteni a deindividuáció folyamatát: például az őrök egyenruhát, sötét szemüveget, és botot viseltek a rabok pedig rabruhát, az őrök a rabokat számuk, nem nevük alapján szólították stb. A kísérletet a tervezettnél hamarabb be kellett szüntetni, mert a résztvevők viselkedése túllépte az elvárásokat: a börtönőrök kegyetlenkedni kezdtek, okkal, ok nélkül megbüntették a rabokat. Egy ponton szabályos börtönlázadás tört ki, amit levertek. A rabok közül többen letargikussá váltak és az idegösszeomlás jeleit kezdték mutatni.

A kísérleti személyek védelmével kapcsolatos normák ma nem engednék meg, hogy ehhez hasonló tüneteket váltson ki egy kutató bárkin is (a védelmet még akkor is kiérdemli a kísérleti személy, ha pszichológus). A pszichológia területén az egyes országok pszichológiai társaságai (pl. APA: American Psychological Association, BPS, British Psychological Association) fogalmazzák meg az emberekkel és az állatokkal történő kutatások vonatkozásában érvényben levő szabályokat. A Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) Szakmai Etikai Kódex (SzEK) címszó alatt határozta meg a pszichológusok számára a hivatásuk gyakorlásával együtt járó legalapvetőbb jogok és kötelességek rendszerét, beleértve a kutatásetikai alapelveket. A kódex hangsúlyozza, hogy az SzEK előírásai az egyetemek pszichológiaszakos hallgatóira is kötelezőek (a SzEK olvasható az MPT honlapján, az internetcím megtalálható a 8. Nagyító című részben).




Olvasnivaló: A vizsgálati személyek jóllétének szemelőtt tartása - Dr. Szokolszky Ágnes


A kutatásnak nem szabad sem fizikailag, sem érzelmileg vagy mentálisan veszélyeztetni a részt vevő személyek jóllétét nagyobb mértékben, mint ahogyan az a normális hétköznapi élet során történik. Szorongást, félelmet, agressziót, fájdalmat és egyéb negatív állapotokat sokféleképpen átélünk a mindennapok során. A pszichológiai kutatások nagy része közvetlenül nem érint ilyen területeket. Vannak azonban olyan kutatások, amelyek közvetlenül vagy mellékhatásként, negatív testi és/vagy lelki állapotokat kelthetnek a résztvevőkben. A kutatást végzőknek a kutatás megkezdése előtt gondosan azonosítaniuk kell a lehetséges negatív hatásokat és mérlegelniük kell azok potenciális súlyosságát, valamint azt, hogy a kutatás fontossága, várható haszna túlsúlyban van-e a negatív hatásokkal szemben. A kutatás nem vezethet olyan állapothoz, amelynek során bármely résztvevő fizikai vagy mentálhigiénés egészsége jelentősen vagy tartósan károsodik (tartós kimerültség, csökkent önértékelés, depresszió stb.). Amennyiben kisebb mértékű negatív hatások várhatóan felléphetnek a kutatás során, ezekről tájékoztatni kell a résztvevőket mielőtt beleegyezésüket adnák a részvételbe. Amennyiben egy eljárás előre nem látható módon jár valamilyen káros következménnyel, és ez a kutatás vezetőjének tudomására jut, kötelessége, hogy utólagos segítséget nyújtson a káros következmény elhárításában. Külön odafigyelést kíván az olyan speciális csoportokkal végzett kutatás, amelyek az átlag felnőtt populációhoz képest kiszolgáltatottabbak, sérülékenyebbek. Ilyenek mindenekelőtt a gyermekek és a különböző fogyatékossággal, illetve betegséggel élők.




Olvasnivaló: Informált beleegyezés szükségessége - Dr. Szokolszky Ágnes


A részvételre való felkérés alkalmával a kutatóknak szóban vagy írásban tájékoztatniuk kell a felkért személyt a kutatás minden olyan lényegesebb mozzanatáról, amely befolyásolhatja őt a részvételre vonatkozó döntése meghozatalában – ezt nevezzük informált beleegyezésnek. A tájékoztatás során válaszolni kell a felkért személy esetleges kérdéseire. Kiskorúak esetében a szülőket, illetve a gyermek gondozóit kell tájékoztatni és az ő beleegyezésüket kell kérni. Nyilvánvaló, hogy bizonyos esetekben a kutatás fontos részleteinek feltárása lehetetlenné tenné magát a kutatást. Az ilyen esetekben megengedett a megtévesztés megfontolt alkalmazása (lásd alább). Ritka esetben az is előfordulhat, hogy az informált beleegyezés nemkívánatos hatást gyakorol. Loftus és Fries (1979) például beszámolnak egy olyan kutatásról, amelynek keretében egy pszichiátriai gyógyszer hatását vizsgálták úgy, hogy a kontrollcsoport placeboinjekciót kapott. (A placebo olyan ismert hatást nélkülöző szer vagy eljárás, amelyet egy ismert hatású szer, illetve eljárás helyett adnak olyan módon, hogy a vizsgálati személy azt hiszi, aktív szert kapott.) Az említett vizsgálatban informált beleegyezés keretében tájékoztatták a résztvevőket a lehetséges mellékhatásokról. Később a „placebo”-csoport tagjai közül többen beszámoltak erős szédülésről, hányásról, sőt depresszióról, az egyik résztvevő pedig arról számolt be, hogy a gyógyszer okozta szédülés miatt autóbalesetet okozott. A legtöbb esetben az informált beleegyezés olyan átgondolt tájékoztatás, amely ilyen problémát nem okoz.




Olvasnivaló: Információ átadása vagy megtartása - Dr. Szokolszky Ágnes


Ártalmatlan megtévesztés

Vannak olyan kutatások, amelyek lefolytatását nehezítené vagy lehetetlenné tenné, ha a kísérleti személyeket tájékoztatnák a vizsgálat valós kérdésfeltevéseiről. Ebben az esetben egy kutató vagy elhallgatja a kritikus pontokat, vagy – valamilyen enyhe formában – félretájékoztatja a kísérleti személyeket. Latanene és Darley (1970) például azt vizsgálták, hogy az emberek hogyan reagálnak fizikai veszélyhelyzetre, amikor egyedül vannak, és hogyan akkor, amikor másokkal (beavatott személyekkel) együtt vannak.

Egy kis helységben kérdőívet kellett kitölteni a résztvevőknek egyedül, illetve mások jelenlétében, miközben fojtogató füst kezdte betölteni a szobát. A kísérleti személyek természetesen nem tudták a vizsgálat tényleges célját. Az eredmények azt mutatták, hogy a kísérleti személyek hajlamosabbak voltak aktívan reagálni a kellemetlen füstre akkor, amikor egyedül voltak, mint akkor, amikor olyan beavatott személyekkel voltak együtt, akik nem reagáltak a füstre. Etikai szempontból megengedett, hogy „ártalmatlan” megtévesztést alkalmazzunk, ha azt a kutatás indokoltan megkívánja. Ártalmatlannak akkor számít a megtévesztés, ha alaposan feltételezhető, hogy a kísérleti személy nem fogja kifogásolni a megtévesztés tényét, amikor arról utólagosan tájékoztatják. Követéses vizsgálatok támasztják alá azt, hogy a kísérleti személyek általában nem kifogásolják a megtévesztés tényét (Chris- tensen, 1988, 168). Ezzel együtt mindig gondosan mérlegelni kell, hogy a megtévesztés elkerülhetetlenül szükséges-e, és nem okozhat-e súlyosabb sérelmet.

Utólagos tájékoztatás szükségessége

Megtévesztés alkalmazása esetén nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is a kutatás vezetőjének, hogy feltárja és megindokolja a megtévesztés tényét a kísérleti személyeknek. Az utólagos informálás kötelezettsége – amely szintén történhet szóban vagy írásban – azonban nem csak a megtévesztés alkalmazására terjed ki. A kutatás vezetőjének minden esetben meg kell adni a lehetőséget, hogy a vizsgálati személyek utólagosan kérdéseket tehessenek fel a kutatással kapcsolatban. A vezetőnek a kutatás eredményeiről is tájékoztatást kell nyújtania, amennyiben a résztvevők erre kíváncsiak. Az utólagos tájékoztatásnak az információnyújtáson kívül egyéb funkciója is lehet. Az egyik a deszenzitizáció: a vizsgálati személy viselkedésére való megnyugtató visszajelzés: a kutatásvezető például jelzi a vizsgált személy felé, hogy viselkedése nem volt abnormális vagy extrém, illetve hogy az adott viselkedésben a szituációnak volt nagy szerepe, nem pedig személyiségbeli tényezőknek. Ha a személy vélhetően nem tudja feldolgozni a vizsgálatban szerzett tapasztalatait, akkor a kutatásvezetőnek meg kell találnia a megfelelő eljárást a feszültség feloldására. Ezen túlmenően az utólagos tájékoztatás jó alkalom az információszerzésre is: megtudhatjuk például, hogy a vizsgált személy nem látta-e át kezdettől fogva a szándékolt megtévesztést, kikérdezhetjük arról, hogy milyen érzéseket élt át stb.




Olvasnivaló: A visszavonulás joga - Dr. Szokolszky Ágnes


A vizsgálati személynek – mindamellett, hogy beleegyezett a részvételbe – jogában áll a vizsgálatban való részvételt megtagadni, vagy abból visszavonulnia. Az etikai kódexek általában megkövetelik, hogy erről a jogról tájékoztatást is kapjon a résztvevő a vizsgálat megkezdése előtt. Az ilyen figyelemfelhívás azonban adott esetben olyan beavatkozásként hathat, amely megváltoztatja a vizsgálat eredményeit. Gardner (1978) például beszámolt arról, hogy zajártalommal kapcsolatos kísérletei során ugyanazt a zajt másként ítélték meg azok, akiket a visszavonulás jogáról tájékoztatott, mint azok, akiket erről nem tájékoztatott; a zajt csak azok ítélték meg negatívan, akiknek nem mondták meg, hogy jogukban áll megszakítaniuk a kísérletben való részvételt. Az is megfontolandó, hogy a visszavonulás jogáról való tájékoztatás nem kelt-e alaptalan gyanút és szorongást a vizsgálattal kapcsolatban.




Olvasnivaló: Adatok kezelése - Dr. Szokolszky Ágnes


A kísérleti személyektől származó adatok gyakran személyesek vagy egyéb szempontból érzékenyek, ezért a kutatás vezetőinek védenie kell a vizsgálati személyeket ezen a téren is. Az adatkezelés lehet anonim vagy bizalmas. Az anonim adatkezelés azt jelenti, hogy a kitöltés után semmilyen módon sem lehet a kitöltő személyt azonosítani; a bizalmas adatkezelés azt jelenti, hogy a kitöltő személye a kutató számára azonosítható marad, de a kutatón kívül más tudomására nem jut. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy publikálás vagy az adatok nyilvános bemutatása esetén biztosítani kell az anonimitást, illetve azt, hogy egy adott vizsgálati személy kilétét ne lehessen beazonosítani. Amennyiben várható, hogy az adatok nyilvános bemutatása esetén a vizsgálati személyek beazonosítható- ak lesznek (pl. videofelvétel bemutatása), előzetes beleegyezést kell kérni a bemutatáshoz.

Összességében ezek az alapelvek egyetlen fő gondolatot jelenítenek meg, és pedig azt, hogy a kutatást végző személyek erkölcsi felelősséggel tartoznak munkájukkal kapcsolatosan. Érzékelhető, hogy a fenti alapelvek nem mindig egyértelműen értelmezhető szabályok, amelyeket csupán rutinszerűen lehetne követni. Értelmezésük, mérlegelésük sokszor ellentmondó szempontok érvényesítését követeli meg. A kutatás megkezdése előtt a kutatóknak azonosítaniuk kell a lehetséges etikai problémákat és a különösen sérülékeny személyeket, és megfelelő bánásmódot kell biztosítaniuk. A kutatás előtt ajánlott etikai kockázat-hozam elemzést végezni, ami azt jelenti, hogy mérlegelni kell a vizsgálat etikai kockázati tényezőit, ugyanakkor mérlegelni kell a kutatás társadalmi hasznát és fontosságát is. Ha az utóbbi tényező a szakma által és társadalmilag is elismertethető, bizonyos etikai kockázatok vállalhatóak. Minden kutatás egyedi módon veti fel ezeket a problémákat. Ha egy kutató bizonytalan valamely kérdés megítélésében, a legjobb megoldás az, ha tájékozódik a szakterületen követett eljárásokról, és kollégái véleményét is kikéri. A legtöbb ország egyetemein, illetve kutatóintézményeiben kötelező módon munkahelyi etikai bizottságok hagyják jóvá a kutatások terveit. A kutatások talán szürkébbek lettek, amióta szigorúan veszik az etikai normák betartását, a pszichológia jó hírnevének megőrzése azonban minden kutató érdeke.




Olvasnivaló: Bővebben a pszichológusi etika alaptörvényeiről - Dr. Szokolszky Ágnes


Használni és nem ártani elve

„A pszichológusok törekedjenek arra, hogy használjanak azoknak, akikkel dolgoznak, …, mert a pszichológusok tudományos és szakmai ítéletei, állásfoglalásai és cselekedetei mások életét befolyásolhatják. Egyúttal figyelmesen követniük kell tevékenységük hatását, és ki kell védeniük azokat a személyes, anyagi, társas, szervezeti vagy politikai tényezőket, amelyek az elért hatások káros felhasználásához vezethetnek.”

Szakmai hűség és felelősség elve

„A pszichológusok betartják a standard szakmai szabályokat, szakmai szerepüknek és elkötelezettségüknek megfelelően nyilvánulnak meg, megfelelő módon felelősséget vállalnak viselkedésükért, és a sérülések vagy károsodások elkerülése érdekében az érdekkonfliktusok megoldására törekszenek.”

Feddhetetlenség elve

„A pszichológusoknak arra kell törekedniük, hogy a hitelesség, őszinteség és az igazságosság mind a tudományos pszichológiában, mind a pszichológiai oktatásban és gyakorlatban is megnyilvánuljon. Bármelyik fenti területen dolgozzon is a pszichológus, nem tulajdoníthatja el mások ötleteit, tevékenységeit, nem csalhat, és semmilyen módon nem hamisíthatja meg az adatokat. Törekednie kell arra, hogy szigorúan betartsa ígéreteit és elkerülje az oktalan vagy tisztázatlan állásfoglalásokat.”

Igazságosság elve

„A pszichológusoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy az igazságosság és a pártatlanság mindenkit megillet annak érdekében, hogy a pszichológiai alkalmazások kapcsán ezekből a legnagyobb haszon származzék. Minden személyt azonosan magas minőségű beavatkozás illet meg, a pszichológus által kivitelezett folyamatokat, az eljárásokat és a szolgáltatásokat illetően egyaránt.”

Az emberek jogainak és méltóságának tiszteletben tartása

„A pszichológusok tiszteletben tartják minden ember jogait és méltóságát, az egyének jogait a magánszféra fenntartásához és az önmeghatározáshoz. … Tisztában vannak a kulturális, egyéni és szerepeltérésekkel – ideértve az életkori, nemi, nemi identitásbeli, etnikai, kultúrán alapuló, nemzeti, vallási, szexuális orientációból fakadó, fogyatékosságból eredő, nyelvi és szocioökonómiai státuszból származó különbségeket – és figyelembe veszik, tiszteletben tartják ezeket, amikor adott csoport tagjaival dolgoznak.”