A MÉRÉS MÓDSZERTANA

abc-accomplished-alphabet-48898.jpg
kép.PNG

Letölthető jegyzetek

Used Books
Dr. Szokolszky Ágnes: Kutatómunka a pszichológiában

Ajánlott könyvek

Legfontosabb fogalmak röviden

Populáció: a vizsgálni kívánt csoport, amely általában egy nagyobb közeg egy részlete

Validitás: érvényesség, vagyis a kísérletünk azt méri, amit mérni akarunk

Reliabilitás: megbízhatóság, vagyis a kísérletünk jól mér és vélhetően később is hasonló eredményt ad

Operacionalizáció: egy jelenség mérhetővé tétele

Nominális változók: olyan tulajdonságok, amelyek nem mérhetők (pl.: nem, szemszín stb.)

Ordinális változók: olyan tulajdonságok, amelyek nem mérhetők, de sorba rendezhetők (pl.: oktatási szint stb.)

Metrikus változók: olyan tulajdonságok, amelyek mérhetők (pl.: magasság, tömeg, IQ stb.)

A mérés jelentősége

Az előző fejezetben áttekintettük, hogy milyen kutatási alapmódszerek milyen mérőeszközzel dolgoznak. Természetesen a mérés mint cselekmény és fogalom nagyon egyszerűnek tűnik. Szerzünk egy mérni kívánt entitást és egy mérőeszközt, majd a kapott adatainkat értelmezzük. Nagyon leegyszerűsítve valóban erről van szó, azonban tudnunk kell azt, hogy nem csak a mérni kívánt entitás, de a mérőeszköz is számos olyan tulajdonsággal bír, melynek együttes és helyes értékelése adja az adatokat, amelyen később a statisztikai adatelemzéseinket lefuttatjuk. Ez különösen igaz a társadalomtudományi munkákra, ugyanis a mérni kívánt jelenségek folyamatos változásban vannak, ráadásul a gyakorlat azt mutatja, hogy ugyanúgy összeállított kísérletek más populáción más-más adatokat eredményeznek, illetve eltérést okozhat az időbeliség is. Vagyis nem mindegy, hogy mikor és kiken teszünk mérést. Például egy, az 50-es években élő amerikai család másképp vélekedhet az abortusz kérdéséről, mint manapság egy kínai család. Ezzel szemben például percre pontosan kiszámíthatjuk a napfelkelte időpontját vagy bizonyosan tudni fogjuk, hogy 1 mól szénatom 1 mól oxigénmolekulával egyesülve 1 mól szén-dioxid molekulát hoz létre. 

 

A társadalomtudományi mérések során populációkat vizsgálunk. A vizsgálati populáció meghatározása egy olyan elméleti vizsgálódási környezet a társadalmon/nagyobb populáción belül, amely a teljes társadalomhoz/populációhoz képest töredéknyi embermennyiséget vizsgál, viszont az a töredék a kutatás szempontjából a lehető legjobban hasonlít a nagyobb mintavételi egységre. Vagyis megpróbáljuk összegyűjteni a saját vizsgált populációnkat úgy, hogy később biztosak lehessünk benne, hogy az nagyobb léptékben is alkalmassá válhat az eredmények átültetésére. Választhatunk olyan kutatási témát is, ami kifejezetten speciális, viszont az ott szerzett tapasztalatok felhasználhatók akár a teljes populációt/társadalmat illetően is. A mintavétellel kapcsolatosan érdemes leszögezni néhány ökölszabályt: a kísérleti csoportok elemszáma jó, ha legalább 15-20 főt magába tud foglalni vagyis, a minimális két csoporttal operáló modellek esetében ez 30-40 főt jelent. A kérdőíves vizsgálatok viszont ennél jóval nagyobb elemszámot kívánnak meg, ott az elméleti minimum körülbelül 60 fő, de célszerű 120 fővel vagy annál magasabb elemszámmal dolgozni. Ez azért fontos, mert például a kísérleti kutatások esetében 30 fő alatt nehezen kapunk a normál görbének megfelelő értékeket, a kérdőívek pedig olyan magas kérdésszámmal operálnak és általában a teljes populációt reprezentálják, így a nagyon alacsony elemszámok nem alkalmasak például faktorelemzéshez vagy más többváltozós statisztikai próbához. Természetesen vannak kérdőívek, amelyek alacsonyabb elemszámmal is működnek, de ott általában speciális populációt keresünk, amelynek viszonylag alacsony az elemszáma is. 

Miután meghatároztuk a vizsgálati populációt, szemügyre kell vennünk a mérőeszközeinket és a mérési módszereinket is. Mindkettőt úgy kell megválasztani, hogy abban más jellegű információból származó (zavaró) interferencia ne léphessen fel. Fontos mérlegelni azonban azokat az információkat, melyek nem képezik részét a modellünknek, mégis hatással lehetnek arra (kovariánsok). A kutatás azt mérje, amire valóban kíváncsiak vagyunk, tehát legyen érvényes (valid) és nem utolsó sorban a mérése legyen reliábilis, azaz megbízható. A kérdőívek reliabilitásának mérésére alkalmas statisztikai mutató a Cronbach's Alpha érték. Ezeknek a feltételeknek teljesülnie kell, hiszen enélkül a kapott eredményeink téves megállapításokhoz vihetnek bennünket. Emellett fontos az, hogy megismerjük a vizsgálni kívánt jelenség mérhetővé tételének (operacionalizáció) módjait. Tudnunk kell azt, hogy milyen logikával és eszközökkel tudjuk mérhetővé tenni azt, amire kíváncsiak vagyunk. Ugyanakkor az adatok között is rendet kell tennünk, ugyanis nem minden mérési adat tartozik egy kategóriába. Megkülönböztetünk nominális, ordinális és metrikus adatsorokat is. Ebben a fejezetben erről is olvashattok részletesen.

 
 

"A mérés során a dolgok, személyek vagy események tulajdonságait a számok világához rendeljük. A mérés minőségi kritériumai az érvényesség, a megbízhatóság és az érzékenység. A mérés akkor sem egyszerű feladat, ha fizikai dimenziók méréséről van szó. A pszichológiában nehezítik a mérést a pszichológiai fogalmak elméleti definíciójával kapcsolatos nehézségek; a mérés közvetettségéből adódó nehézségek, és az alanyi reaktivitásból adódó nehézségek.

 

Az érvényesség (validitás) átfogó fogalom, amely arra utal, hogy módszertani eljárásaink valóban szándékaink szerint működnek-e, és igaz alapot nyújtanak-e következtetéseink levonásához. Mindamellett az érvényesség fogalma differenciálható. A belső érvényesség mellett megkülönböztetünk konstrukcióérvényességet, statisztikai konklúzióérvényességet, és külső érvényességet. Az utóbbi tovább bontható mintaérvényességre és ökológiai érvényességre. 

Ezzel szemben megbízható (reliábilis - reliabilitásból-) egy eredmény akkor, ha megismételhető, azaz, ha az eredményhez vezető folyamat megismétlése az eredetivel alapjában egyező eredményeket hoz. Az eredmények megismételhetősége és így megbízhatósága a tudományos kutatás alapvető követelménye. Egy kísérlet megismétlése háromféle módon történhet: közvetlenül, szisztematikusan és koncepcionális módon.

 

A kutatások a legkülönfélébb dolgokat mérik: a reakcióidőt, a válaszgyakoriságot, a szívritmust, az attitűdöket, a személyiségjellemzőket, az intelligenciát és a csoportfolyamatokat – a felsorolás természetesen nem teljes, csak a sokféleséget idézi fel. Bármilyen is a mérés, lényege minden esetben az, hogy szabályszerűen kell a számokat a megfigyelt dolgokhoz vagy eseményekhez kötni. A szabályszerűség mikéntje megszabja a mérés alapjellemzőjét: a mérési skála típusát. A skála általában véve egy irány nélküli, vagy iránnyal rendelkező értéksort jelöl (pl. színskála, zenei skála). A kvalitatív skála minőségi kategóriákba, a kvantitatív skála pedig mennyiségi viszonylatokba rendezi az adatokat."

Fontos ismeretanyag!

Como diagnosticar hemocromatose?


O corpo humano é uma estrutura complexa, cujos órgãos, tecidos e sistemas devem funcionar de maneira harmônica para garantir a saúde do indivíduo. Desarranjos em determinadas áreas podem gerar um problema sistêmico, que, a longo prazo, podem comprometer muito a qualidade de vida. Exemplo disso é a hemocromatose, doença genética e hereditária, ligada às reservas de ferro do nosso organismo e que, caso não seja identificada e tratada corretamente, pode comprometer vários órgãos e trazer efeitos negativos à saúde.




Qual a origem da Hemocromatose?


  • Genética e hereditária;
  • Secundária, que resulta da ingestão exagerada de alimentos ricos em ferro; ou como resultado de doenças e infecções

São conhecidos quatro tipos de Hemocromatose Hereditária, os quais variam de acordo com o gene que sofre a mutação:

  • Tipo 1 – resulta de mutações no gene HFE;
  • Tipo 2 – também conhecido como hemocromatose juvenil, é decorrente de mutações no genes HJV e HAMP;
  • Tipo 3 – ocorre quando as mutações se encontram no gene TFR2; e
  • Tipo 4 – também conhecido como doença por ferroportina, que é resultado de mutações no gene SLC40A1.




Quais são as mutações existentes?


A mutação mais comum causa:

  • Hemocromatose tipo 1
  • A hemocromatose tipo 1 envolve a mutação do gene HFE. Ela ocorre em pessoas de origem norte-europeia. A pessoa precisa herdar um gene mutante de ambos os pais para ser afetada. O gene HFE compõe uma proteína que identifica a quantidade de ferro no corpo. Uma mutação nesse gene permite que seja absorvido ferro demais da dieta.

Outras mutações causam distúrbios semelhantes

  • Hemocromatose tipo 2 (às vezes chamada hemocromatose juvenil)
  • Hemocromatose tipo 3 (também chamada hemocromatose por mutação do receptor 2 da transferrina [TFR2])
  • Hemocromatose tipo 4 (também chamada doença da ferroportina)
  • Hipotransferrinemia
  • Aceruloplasminemia

Mutações do TFR2 prejudicam a capacidade do organismo de controlar a absorção do ferro em certas células. Ainda que os tipos de hemocromatose variem em termos da idade na qual surgem, os sintomas e as complicações da sobrecarga de ferro são os mesmos em todos eles.




Quais são os sintomas da Hemocromatose?


Em geral, os sintomas se desenvolvem gradualmente e o distúrbio pode não ser notado até o acúmulo de ferro ser excessivo. Com frequência não aparece nenhum sintoma até a meia-idade ou mais tarde. Às vezes, os primeiros sintomas são vagos, tais como fadiga ou fraqueza, e podem não ser notados ou ser atribuídos a algum outro distúrbio. Nas mulheres, os sintomas geralmente começam após a menopausa por causa da perda de ferro durante o sangramento menstrual e da maior necessidade de ferro durante a gravidez. Os sintomas variam porque o acúmulo de ferro pode danificar qualquer parte do organismo, incluindo o cérebro, o fígado, o pâncreas, os pulmões e o coração. Os primeiros sintomas, especialmente nos homens, podem ser os de cirrose (devido aos danos ao fígado) ou os de diabetes (devido aos danos ao pâncreas). Ou os primeiros sintomas, especialmente nas mulheres, podem ser vagos e afetar todo o corpo. A fadiga é um exemplo. Doenças hepáticas são o problema mais comum. Os seguintes problemas também podem ocorrer:

  • Pele com tom bronzeado
  • Insuficiência cardíaca (ocasionalmente)
  • Dores articulares, especialmente nas mãos
  • Maior risco de câncer de fígado
  • Infertilidade
  • Glândula tireoide com baixa atividade (hipotireoidismo)
  • Fadiga crônica

Em muitos homens, os hormônios masculinos diminuem. Pode ocorrer disfunção erétil. A hemocromatose pode piorar os distúrbios neurológicos já presentes.




Como se faz o diagnóstico da Hemocromatose?


  • Exames de sangue
  • Exames genéticos
  • Às vezes, biópsia hepática

Identificar a hemocromatose com base nos sintomas pode ser difícil. Entretanto, os exames de sangue podem identificar pessoas que devem realizar mais avaliações. Esses exames medem os níveis sanguíneos de:

  • Ferro;
  • Ferritina, uma proteína que armazena ferro;
  • Transferrina, a proteína que transporta o ferro no sangue quando o ferro não se encontra dentro dos glóbulos vermelhos.

Caso os níveis de ferritina e o percentual de ferro na transferrina (saturação da transferrina) estejam elevados, normalmente realizam-se testes genéticos para confirmar o diagnóstico. Pode ser necessário realizar uma biópsia do fígado e/ou ressonância magnética (RM) para determinar se o fígado foi afetado.

Testes genéticos são recomendados para pessoas com hemocromatose e todos os seus parentes de primeiro grau (irmãos, pais e filhos) devem ser testados quanto à hemocromatose por medição dos seus níveis de ferro.




Qual o tratamento para a Hemocromatose?


Remoção de sangue (flebotomia)

A remoção de sangue (flebotomia) costuma ser o melhor tratamento. Ela previne lesões adicionais aos órgãos, mas não reverte o dano já causado. A flebotomia é inicialmente realizada uma ou ocasionalmente duas vezes por semana. A cada vez, cerca de 500 mililitros (uma unidade) de sangue são removidos até os níveis de ferro e o percentual de ferro nas transferrinas ficarem normais. A flebotomia é então realizada periodicamente para manter os depósitos de ferro em níveis normais.

As pessoas devem ser tratadas se tiverem diabetes, insuficiência cardíaca, disfunção erétil ou outras complicações. Pessoas com cirrose devem realizar um ultrassom do fígado a cada seis meses para detecção de câncer hepático.

As pessoas podem ingerir uma dieta normal e saudável, incluindo alimentos contendo ferro. Os médicos podem orientar as pessoas a limitar o consumo de álcool porque o mesmo pode aumentar a absorção de ferro e também elevar o risco de cirrose.

Com o diagnóstico e tratamento precoces da hemocromatose, a expectativa é de uma vida longa e saudável.