A KÍSÉRLETEZÉS MÓDSZERTANA

abc-accomplished-alphabet-48898.jpg

Tárgymutató

kép.PNG

Letölthető jegyzetek

Used Books

Ajánlott könyvek

TN6_2000002140230.JPG

Legfontosabb fogalmak röviden

Kutatási kérdés: a kutatásunkhoz kapcsolódó alapvető kérdés vagy kérdéskör

Hipotézis: az a tétel, amelynek igazságtartalmát eldönti a kutatás

Függő változó: a kutatásban az a változó, amelynek a változását mérjük (pl. reakcióidő)

Független változó: a kutatásban az a változó, amely befolyásolhatja a függő változót (pl. csoportok) 

Kontroll csoport: csoport, amelyen nem alkalmazunk kísérleti változtatást (független változó alakítja ki)

Kontroll feltétel:  feltétel, amelyben nincs kísérleti változtatás (független változó alakítja ki)

Kísérleti változók: kísérleti csoport vagy feltétel, amely esetben történik változtatás (a kontroll csoportok és feltételek párja, szintén független változó alakítja ki)

 

A tudomány nem csak abból tevődik össze, hogy annak művelői a körülöttünk lévő világot tudományos módszerekkel szemlélik és a gondolkodásunkat ezeknek az elvárásoknak megfelelően alakítják. A tudomány mozgatórugója a kérdés és a kétkedés. Ennek ellenére beláthatjuk, hogy egyes kérdések megválaszolása vagy a kételyek megoldása önmagától csak ritkán következik be, az embernek - jelen esetben kutatónak, tudósnak - be kell avatkoznia ebbe a felderítési folyamatba. Erre a legalkalmasabb mód, ha kérdés megválaszolása érdekében önmaga teremti meg azokat a körülményeket, amelyben a változást megfigyelheti. Általánosságban az ilyen körülményeket nevezzük kísérletnek. A kísérlet alapja a modellalkotás, amely modell a valóság vagy a kérdés szempontjából releváns tényezők kontrollált, egyszerűsített változata. Azaz a kutató lemásolja a valóságot a lehető legegyszerűbb szükséges tulajdonságokkal és maga irányítja a környezetet, amibe a vizsgált tényezőt helyezve megfigyeli annak változását. A pszichológiában ez a vizsgált tényező általában egy vizsgálati alanyon keresztül válik elérhetővé. 

A kísérletek fontossága a tudományban

"A kísérletező munka különösen fegyelmezett gondolkodásra szoktat, ugyanis egy kísérlet alapvetésekor világosan meg kell határoznunk, hogy pontosan mi és milyen indokkal kerüljön érdeklődésünk középpontjába, és hogy milyen összefüggéseket feltételezünk a tényezők között. Előre át kell gondolni azt is, hogy hogyan tudjuk ellenőrzésünk alatt tartani a nemkívánatos hatásokat, és hogyan tudjuk mérni az eredményeket. A kutatási kérdés, a kísérleti hipotézis, a független és a függő változók, valamint a kísérleti elrendezés és kontroll azok az alapvető fogalmak, amelyek a kísérletezés alapvázát alkotják."

 

Általánosságban véve a kutatások és kísérletek legalapvetőbb tényezői az alábbiak, amelyek a legelemibb módon jellemezhetik a kutatásunkat: 

Kutatási kérdés és hipotézis - A kutatási kérdés és hipotézisek felállítása a kutatás legelső szakasza. Ebbe beletartozik az a folyamat is, amikor még csak sejtéseink vannak vagy egyszerűen megfog minket egy téma. Ezt követően célszerű a téma vagy a kutatási terület horizontális ismereteinek a csökkentése, míg a vertikálisok növelése. Azaz csak egy szűk területen tegyünk mélyreható vizsgálódást, természetesen a kérdésünk megválaszolásának szempontjából releváns területet kell megtalálnunk, ezt pedig megelőzheti egy általános vizsgálódási folyamat is. A kutatási kérdés az a kérdés, ami minket foglalkoztat, de  megfelel a korábbi fejezetekben taglalt tudományos kritériumrendszernek, vagyis tiszta, egyértelmű és nem tartalmaz felesleges részeket. A hipotézis csaknem ezzel egyenértékű fogalom, azonban ez formailag meghatároz mindent, amit később a kutatási eredményeink konklúziójával kapcsolatban értelmezünk. A hipotézis szintén tiszta, egyértelmű megfogalmazású és rendszerint egy egyszerű vagy igaz vagy hamis kritériummal eldönthető. Az első, legalapvetőbb hipotézis a nullhipotézis, melyet követhetnek egyéb hipotézisek. A kutatás végső célja ennek a nullhipotézisnek az alátámasztása vagy elvetése. Emiatt a hipotézist soha ne a kutatás után, hanem a kutatás előtt fogalmazzuk meg! Annak ellenére se tegyünk másképp, ha egy a hipotézisünkkel ellentétes eredmény negatívan befolyásolja a témához fűződő személyes érzéseinket. A nem alátámasztott hipotézis is éppolyan értékes eredmény, a tudomány célja ugyanis nem az alátámasztott hipotézisek gyűjtése (szignifikanciavadászat), hanem a valóság lehető legmélyebb megértése és feltárása! 

Függő- és független változók - Az eredményeinket nem csak a mérési tartományaik alapján csoportosíthatjuk. Megkülönböztetünk függő- és független változókat. Ezek azok az adatok, melyeket számon tartunk a kutatásaink során, vagyis jellemzik a vizsgálati  környezet (független változók) és a vizsgált entitás (függő változók) tulajdonságait. A független változók azok, amik a kutatástól függetlenül megváltoztathatunk, összegészében minden olyan tényező, amit mi magunk hozunk létre. A függő változók ezzel szemben már a kutató hatáskörén túl vannak, függenek a kutatás hatásaitól. Vagyis azok az eredmények, amelyeket a vizsgált entitáson keresztül kapunk meg. Független változó lehet a csoportba sorolás, vagy a kísérlet valamilyen tulajdonságának megváltoztatása, függő változó pedig az, aminek a változását figyeljük. Egyszerű megfogalmazásban a független változó hatását (ok) vizsgáljuk a függő változóra (okozat). 

Kontroll csoport és kontroll feltétel: A független változókkal erősen összefüggő fogalmak, ugyanis ezekre a kutatónak még van hatása, hiszen a csoportokat ő maga alakítja ki és a feltételeket is. Ennek megfelelően kontroll csoportos (between subject) és kontroll feltételes (within subject) kísérleteket végezhetünk. A kontroll csoportos kísérletek lényege, hogy van egy olyan csoport, amelyen semmilyen változást nem eszközölünk, semmilyen speciális tulajdonság nem határozza meg a csoportba kerülésüket. Ennek párja a kísérleti csoport, amibe valami alapján besorolunk más embereket. Vagyis legalább két csoport van, amely között nincs átjárás, vagyis valaki vagy kontroll vagy kísérleti csoportba kerül. Természetesen kettőnél több csoport is lehetséges. A kontroll feltétel ezzel szemben egy csoporton vizsgálódik, mégpedig úgy, hogy ugyanazokat az embereket egyszer kiteszi egy teljesen semleges majd egy vagy több kísérleti feltételnek. A vizsgálat tehát nem csoportok között, hanem feltételek között változik. Találkozhatunk vegyes kísérleti csoportokkal is, ahol egyszerre alkalmaznak csoportbontást és a csoportokon belül feltételeket is létrehoznak.  

 
 

A kísérletek és kutatások megtervezésének lépései

Kutatási kérdés és hipotézis megalkotása

A mérni kívánt változók meghatározása: függő- és független változók

Kontroll csoportok és kontroll feltételek megalkotása

A nullhipotézisem szerint, a fa alatt pontosan 21 darab alma lesz, ha azt megrázzuk.

A független változó ahogy rázom a fát, a függő az, hogy hány darab alma esik le!

Ez rendben is lenne, de biztonság kedvéért legyen olyan fa amit erősen rázol és egy, amit gyengén!

Fontos ismeretanyag!

Olvasnivaló: Kutatási kérdés és hipotézis - Dr. Szokolszky Ágnes


A kutatás kiindulópontja a kutatási kérdés, amely egy olyan kérdés formájában megfogalmazott probléma, amelyik meghatározza, hogy mire irányul a vizsgálat. A kutatási kérdés világosan, szabatosan és konkrétan megnevezi, hogy mi az a megoldatlan vagy megválaszolatlan probléma, amire a kutatás választ keres. Harlowék kutatása mögött a következő kérdés húzódott meg: Az anyához való kötődés kialakulása szempontjából melyik a fontosabb tényező: a táplálás vagy a testi kontaktus? Asch vizsgálatait a következő átfogó kérdés motiválta: Hogyan alakul ki az egységes összbenyomás a személyre vonatkozó sokféle információ alapján? Stroop munkája mögött a következő kérdés húzódott meg: Nehezedik-e az inger feldolgozása, ha interferencia lép fel ugyanazon inger két különböző modalitása között?

A kutatási kérdések mindig valamilyen tudományosan definiált fogalomhoz – fogalmi konstruktumhoz – kapcsolódnak. A központi fogalmi konstruktum magát a vizsgált jelenséget írja le: ilyen a kötődés, a benyomásképződés vagy a vizuális figyelmi szelekció. A központi fogalmi konstruktumhoz közvetve vagy közvetlenül más fogalmak kapcsolódnak. Mint láttuk, a kötődéshez kapcsolható a megkapaszkodási ösztön, a drive-redukció és a hospitalizáció; a benyomásképződéshez társítható a szociális kognició, a személyről alkotott kognitív reprezentáció és a haloeffektus; a vizuális figyelmi szelekcióhoz pedig köthető például a korai vagy késői szűrés fogalma. A központi konstruktumhoz köthető különböző szintű fogalmak rendszert, egyfajta fogalmi térképet alkotnak. Ahhoz, hogy lássuk a kutatási kérdés tágabb elméleti kontextusát és kapcsolódási pontjait, át kell látnunk e fogalmi térképet is. Egyúttal ez a fogalmi térkép alkotja azt a pontosan definiált szakmai nyelvezetet, amelynek segítségével kellő precizitással megnevezhetjük és leírhatjuk a vizsgálat középpontjában álló problémát vagy problémákat.

A kutatási kérdésen túlmutat az állítás formájában megfogalmazott kutatási hipotézis (rövidítve: H), amely egy olyan megalapozott feltételezés, amely megnevezi a vizsgált változókat és kifejezi a közöttük lévő feltételezett összefüggés tartalmát és irányát. A megalapozottság követelménye arra utal, hogy a hipotézis minden esetben szakirodalmi előzményeken nyugszik és indokoltan következik ezekből. Az indokoltság fakadhat empirikus vagy elméleti előzményekből, vagy – leggyakrabban – mindkettőből. A hipotézis új tudás megszerzésére irányul, és mivel ez mindig a meglévő tudásra épül, a hipotézis hidat jelent a már ismert és a még ismeretlen között. Harlowék hipotézise az volt, hogy a kötődés kialakulásában a testi érintkezés fontosabb, mint a táplálás, és ezt a feltételezésüket empirikus megfigyelésekre és elméleti megfontolásokra alapozták. Asch hipotézise az volt, hogy bizonyos tulajdonságok fontosabbak az összbenyomás kialakításában, mint mások, és hogy ugyanazon tulajdonságok nem ugyanolyan hatást keltenek egyfajta sorrendben, mint egy másfajta sorrendben, és ezt a feltételezést az alaklélektanból fakadó elméleti megfontolásokra alapozta. Stroop feltételezése az volt, hogy az interferencia következtében nehezedik az ingerfeldolgozás, és ez a feltételezés szintén előzetes kutatásokra alapozódott.

Amint jeleztük, a hipotézis tartalmazza a vizsgált tényezőket. A kísérleti hipotézisben megfogalmazott összefüggés kétféle tényezőt hoz funkcionális összefüggésbe egymással: az egyik a hatótényező, a másik a hatást kimutató tényező. Ezeket a tényezőket változóknak nevezzük, mivel különböző értékeket rendelhetünk hozzájuk. Az intervenciós tényező, amelynek hatását vizsgáljuk, a független változó (rövidítve: FTV). A független változót szisztematikusan variáljuk (manipuláljuk) a különböző értékek hatásának összehasonlítása végett. A kísérleti beavatkozás függvényében vizsgált változó a függő változó (rövidítve: FV). A függő változó az a viselkedésmód vagy reakció, amit a kísérlet során megfigyelünk és mérünk.

Eszrevehetjük, hogy a függő változó lényegében az a jelenség, amelyre a vizsgálat irányul, és amelyre korábban mint központi fogalmi konstruktumra utaltunk; a független változó pedig az a hatótényező, amelynek függvényében szeretnénk a jelenséget vizsgálni. Amikor egy kutató meghatározza a független változót, mindig tényezők sokasága közül szelektál. Minden jelenség esetében feltételezett hatótényezők sora jöhet szóba. A korai kötődés kialakulásával kapcsolatosan például szóba jöhetne mint lehetséges változó az anyával töltött idő, az anya-gyermek interakció minősége, a csecsemő temperamentuma és így tovább. A lehetséges tényezők sorából Freud a táplálékadást, Harlow pedig a testi kontaktust emelte ki. Mindkét esetben a választást meghatározott megfontolások motiválták, a hipotézisalkotás tehát megalapozott, tudatos választást jelent a lehetséges tényezők sokasága közül.

A tartalmi megalapozottság és indokoltság mellett a hipotézis megfogalmazásának legfontosabb követelménye az, hogy eléggé konkrét legyen. Ha a hipotézis túl általános (például: „A fejlődésben fontos szerepet játszanak az érzelmek”), akkor nehezen tesztelhető. Ha viszont a hipotézis túl specifikus (pl.: „Újszülött rézusz- majmok előnyben részesítik a műszőrmével bevont műanyát a frottíranyaggal bevont műanyával szemben”), akkor nehezen lehet általánosítható konklúziót levonni igazolásából. A kérdésfeltevés összetettségétől függően egy kutató felállíthat több hipotézist, ütköztethet hipotéziseket (mint Harlowék kísérlete), illetve kiegészítheti fő hipotézisét különböző alhipotézisekkel.




Olvasnivaló: Kontroll csoport- és feltétel - Dr. Szokolszky Ágnes


Egy kísérlet megvalósításában – akár egy ház felépítésében – a tervezési szakasz döntő jelentőségű. Egy ház megtervezésekor dönteni kell arról, hogy a lehetséges szerkezeti megoldások közül melyik valósuljon meg. Egy kísérlet tervezésekor is dönteni kell a szerkezeti felépítésről, miután tisztáztuk, hogy mi legyen a független és a függő változó. A kísérlet alapszerkezetét az szabja meg, hogy hány kísérleti feltételünk van és milyen módon soroljuk be a kísérleti személyeket az egyes feltételekhez. Ezek a részletek szabják meg a kísérleti elrendezés, más szóval a kísérleti terv típusát. Akár az építkezésnél, a kísérlettervezésnél is rendelkezésünkre állnak szerkezeti szabványok, típustervek. Az alapszerkezetet illetően három megoldás közül választhatunk:

• A kontrollcsoportterv alkalmazása során egyelő létszámú független csoportokat hozunk létre az egyes feltételeknek megfelelően. Ahány kísérleti feltétel, annyi csoportunk van, és minden kísérleti személy csak egy feltételben vesz részt.

• A kontrollfeltételterv alkalmazása során a kísérleti személyek részt vesznek az összes feltételben – ezt az elrendezést ismételt tesztelési elrendezésként is szokás említeni.

• Kevert kísérleti tervet többváltozós kísérletek esetén alkalmazhatunk: ekkor együttesen alkalmazhatjuk a kontrollcsoport- és a kontrollfeltétel terv megoldásait.




Olvasnivaló: Alanyi változó - Dr. Szokolszky Ágnes


Külön figyelmet érdemel a változók egy sajátos csoportja: az ún. alanyi változók. Előfordul, hogy egy kísérletben az egyik vizsgált változó a kísérleti személyek valamilyen „magával hozott” jellemzője, pl. IQ-ja, kora, neme, valamilyen személyiségvonása, képessége vagy egyéni tapasztalata. Ebben az esetben arra vagyunk kíváncsiak, hogy a kérdéses alanyi változó hatása hogyan mutatkozik meg a viselkedésben a másik független változó hatása mellett. Tegyük fel, hogy egy vizsgálat például azt kívánja kideríteni, hogy milyen mértékben változtatják meg külső, illetve belső kontrollos emberek attitűdjüket annak függvényében, hogy a kommunikátor presztízse milyen magas. A résztvevőket két csoportra osztjuk úgy, hogy a csoportokat fele részben külső, fele részben pedig belső kontrollosok alkossák. Ezután ugyanazt a meggyőzésükre irányuló előadást kell meghallgatniuk ugyanattól a személytől, miközben az egyik csoport azt az információt kapja, hogy az illető a téma szakértője, a másik csoport pedig azt, hogy az illető a téma iránt érdeklődő közember. Hipotézisünk szerint a magasabb presztízsű kommunikátor nagyobb fokú attitűdváltozást fog kiváltani a külső kontrollosok körében, mint a belső kontrollosok körében. Az egyik független változó ebben az esetben a kommunikátor presztízse, a másik a külső-, illetve belső kontroll mint személyiségvonás.

Ebben az esetben a két változó, amelynek hatását vizsgáljuk, egy lényeges vonásban különbözik egymástól: míg a kommunikátor presztízsét mint független változót teljes mértékben ellenőrzés alatt tartjuk és tetszés szerint variálhatjuk, a belső-külső kontroll olyan változó, amely fölött nincs teljes ellenőrzésünk. Nem mi döntjük el, hogy hozzárendeljük-e a személyhez vagy sem, legfeljebb kiválaszthatjuk e tulajdonság mentén a személyeket. Az alanyi változók kvázifüggetlen változók, mert nem manipuláció, hanem szelekció eredményezi őket. Ráadásul, mivel a különböző személyiségvonások egymással összefüggenek, egy alanyi változó egyéb személyiségvonásokat is magával hoz: a külső kontroll együtt járhat például szorongással, félénkséggel, gátlásossággal, befolyásolhatósággal és így tovább. Bármelyik vonást emeljük is ki, az korrelálni fog egyéb tulajdonságokkal. Ennek következtében még ha az eredmények meg is erősítik hipotézisünket, nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy az adott válasz valóban a személy rá jellemző kontrolljának vagy valamilyen más, a külső kontrollal együtt járó személyiségvonásnak tudható-e be.

Az alanyi változók esetében tehát nem tudunk olyan biztonsággal összefüggésekre következtetni, mint a valódi független változók esetében. Ez nem jelenti azt, hogy az alanyi változók nem kívánatosak; ellenkezőleg, sokszor fontos és megkerülhetetlen az alkalmazásuk. Ugyanakkor tisztában kell lennünk speciális státusukkal. Azok a vizsgálatok, amelyek kizárólag alanyi változót alkalmaznak kvázi- független változóként, korrelációs vizsgálatnak tekinthetőek, nem igazi kísérletnek.




Olvasnivaló: Függő- és független változók - Dr. Szokolszky Ágnes


A független változó azért független, mert értékei tetszés szerint megválaszthatóak. Valójában az egyetlen, amitől a független változó függ, az a kísérletező elhatározása, ugyanis ő választja ki a független változót és manipulálja a kísérlet céljainak megfelelően. Mint jeleztük, a független változó szisztematikus manipulációjának célja az, hogy különböző értékeinek hatását összehasonlíthassuk. Attól függően, hogy a független változót milyen értéken rögzítjük, beszélhetünk a független változó szintjeiről. A független változónak minimálisan két szintjét kell meghatároznunk ahhoz, hogy az összehasonlítás lehetséges legyen. Ennek legegyszerűbb esete az, ha a független változó jelenlétének hatását (ha A, akkor B) hasonlítjuk össze a változó hiányában jelentkező helyzettel (ha nem A, akkor nem B). Gyakori azonban, hogy a független változónak több mint két szintje van – például, ha többféle terápia hatását hasonlítjuk össze. Ebben az esetben kvalitatív szintekről beszélhetünk, mert a független változó minőségileg különböző fajtáit hasonlítjuk össze. Kvantitatív szintekről akkor beszélhetünk, ha ugyanazon független változó mennyiségileg különböző szintjeit hasonlítjuk össze egymással, például ugyanazon terápia egy, két és három hónapon át tartó alkalmazását vagy egy drog különböző dózisainak hatását.

Egy kísérletben egy vagy több független változót alkalmazhatunk. Ennek alapján beszélhetünk egy-, illetve többváltozós kísérletekről. Ha egy kísérletben azt hasonlítjuk össze, hogy a szociofóbia kezelésére a viselkedésterápia vagy a kognitív terápia hatékonyabb-e, akkor egy független változónak (terápiás kezelés) alkalmazzuk két kvalitatív szintjét. Ha viszont a terápiás kezelés hatása mellett egy gyógyszeres kezelés hatására is kíváncsiak vagyunk, és a gyógyszer két dózisát vizsgáljuk, akkor két független változót alkalmazunk, mindkettőt két-két szinten. A független változók szintjeinek összesített száma adja ki azt, hogy hány kísérleti feltételünk van: az iménti példában ez a szám négy. A kérdésfeltevés összetettségétől függően növekedhet a független változók száma, általában azonban 4-5 változónál több alkalmazása már nehezen kezelhetővé és nehezen értelmezhetővé teszi az adatokat.

Harlowék kísérlete két független változót manipulált: az egyik a táplálkozási szükséglet, a másik pedig a testi kontaktus, illetve szükséglet kielégítése volt. Mind a két változó két szinten szerepelt (a pótanya az egyik esetben lehetővé tette a megfelelő testi érintkezést a másik esetben nem, az egyik esetben nyújtott táplálékot, a másik esetben nem). Asch kísérleteiben egy független változót manipulált: ez vagy a centrális tulajdonság, vagy a centrális tulajdonság kontextusa, vagy a tulajdonságok sorrendje volt. A független változó minden ismertetett esetben két kvalitatívan különböző szinten volt jelen. Stroop kísérletében a független változó a szó jelentése és színe között fennálló viszony volt, amely két minőségileg különböző szinten volt jelen: vagy egyezett, vagy eltért egymástól.

A független változó alkalmazásának az a célja, hogy megvizsgáljuk: előidéz-e valamilyen szisztematikus változást a kísérletben részt vevők viselkedésében, másként: a függő változóban. A függő változó hivatott kimutatni, hogy a független változó valóban kifejtette-e a feltételezett hatást. A függő változó lehet bármilyen mérhető jellemző: fiziológiai vagy motoros, írásos vagy verbális válasz, észlelési vagy emlékezeti teljesítmény. Egy kísérlet alkalmazhat egy vagy több függő változót. Harlowék kísérlete során az egyik függő változó a műanyákon töltött idő volt, egy másik függő változó az volt, hogy az ijesztő ingerre a majom melyik pótanyánál keres menedéket. A kísérlet egy további változatában a kutatók a majmokat olyan berendezésbe helyezték, amelyben pedálok megnyomására vagy a drótanyát, vagy a szőranyát, vagy egy üres dobozt láthattak; a függő változó ebben az esetben az volt, hogy mennyi időt töltöttek a majmok a pedálok nyomogatásával annak érdekében, hogy egy céltárgyat láthassanak (a legnagyobb igyekezetet a szőranya váltotta ki). Asch kísérletében az egyik függő változó a személyről kialakított írásos jellemzés volt, a másik a megadott listáról való tulajdonságválasztás. Stroop kísérletében a függő változó a válaszadás időtartama volt




Olvasnivaló: A függő változó érzékenysége - Dr. Szokolszky Ágnes


A független változó „dolga” tehát az, hogy a hatás valóban érvényesüljön, a függő változó „dolga” pedig az, hogy kimutassa a hatás érvényesülését (amennyiben volt ilyen). Ebből következően a függő változónak megfelelően érzékenynek kell lennie a hatás kimutatására. A kísérlet érzékenysége arra utal, hogy a kísérleti eredmények kimutatják a független változó akár kismértékű hatását is. Tegyük fel, hogy egy kutatás azt kívánja felderíteni, hogy milyen tényezők indítanak egyes autóvezetőket országúti száguldozásra. Kérdésük az, hogy a vezető hangulata milyen hatással van a biztonságos vezetésre, feltételezésük pedig az, hogy a vezetés biztonságára nézve a rossz hangulat veszélyesebb, mint a jó (Haslam és McGarty példája, 1998, 66). Tételezzük fel, hogy a független változót (rossz, illetve jó hangulat) valamilyen módon előidézik, akkor a következő feladat a függő változó helyes megválasztása. Milyen megfigyelhető mutatóval operacionalizálják a biztonságos vezetést? Ilyen lehetne például az, hogy előidéz-e balesetet a vezető. Ez a mutató tartalmilag elfogadható lenne, de érzékenységi foka nem megfelelő. A példa kedvéért tegyük fel, hogy a feldühített vezetőket egyenesen a forgalomba engedjük, és azt figyeljük, hogy egy órán belül előidéznek-e balesetet vagy sem, összehasonlítva a jókedvű vezetőkkel. Előfordulhat, hogy az idő lejártával mindenki visszatér anélkül, hogy balesetet okozott volna. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy a dühödt vezetők biztonságosabban vezettek, mint a jókedvűek; lehet ugyanis, hogy sok helyzetben veszélyeztették környezetüket, de a balesetet sikerült elkerülniük. A baleset mint függő változó tehát nem elég érzékeny a hatás kimutatására.

A manipuláció eredményeképpen a mért viselkedésben megfelelő variabilitásnak kell mutatkoznia. Elképzelhető, hogy a függő változó nem mutat ki hatást, mert nem jó a manipuláció vagy mert nem jól választották meg a teszthelyzetet. Ha a válaszok mind az alsó határok körül mozognak vagy elmaradnak, akkor padlóhatásról beszélhetünk. Ha viszont minden eredmény a maximum körül mozog, akkor plafonhatás lép fel. Például azt vizsgáljuk, hogy mennyiben hajlandóak az utcán megállított egyetemisták valamilyen petíciót aláírni annak függvényében, hogy hányan írták alá az ívet őket megelőzően. Az előzetes kipróbálás alkalmával az derül ki, hogy minden megállított aláírta az ívet, függetlenül az előtte aláírók számától. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a petíció tárgyában túlságosan nagy volt az egyetértés (arról volt szó, hogy ne töröljenek el bizonyos diákkedvezményeket). Ahhoz, hogy a manipuláció működjön, olyan témájú petíciót kell használni, amelyik tekintetében se nem egyöntetűen negatív, se nem egyöntetűen pozitív az egyetemisták hozzáállása.

Miután elképzelhető, hogy bizonyos függő változók nem mutatják ki a független változó hatását, míg más függő változók igen, hasznos, hogy ha egy vizsgálatban egyszerre több függő változót alkalmazzunk. Egy tanulási kísérletben egyszerre alkalmazott függő változó lehet például a válaszgyakoriság, a válaszintenzitás és a válaszlatencia. Egy attitűdvizsgálat során egyszerre alkalmazhatjuk függő változóként a kérdőíves választ, valamilyen fiziológiai mérést és a viselkedés megfigyelését. A vizsgált összefüggésről többet tudunk meg több függő változó alkalmazása esetén, mintha csak egy függő változónk lenne. Összetett jelenségek vizsgálatakor azért is fontos több függő változó alkalmazása, mert mint már megállapítottuk, minden operacionalizált változó csak részlegesen testesíti meg az elméleti változót. Ugyanakkor több függő változó alkalmazása felveti a közöttük lévő viszony kérdését. Ha két függő változó által mért eredmény nagyon erősen korrelál, feltehető, hogy lényegében ugyanazt mérik. Egyrészt a két eredmény megerősíti egymást, másrészt viszont lehet, hogy az egyik felesleges. Ha két függő változó közötti korreláció nagyon gyenge, holott ugyanazt hivatottak mérni, akkor elképzelhető, hogy a mérés megbízhatatlan. Több függő változó alkalmazásának leginkább akkor van értelme, ha egy összetett hatás különböző vetületeit mérik, megfelelő megbízhatósággal.




Olvasnivaló: A független változó szintjei - Dr. Szokolszky Ágnes


A kísérlet eredményessége szempontjából alapvető követelmény, hogy a független változó hatékony legyen, azaz valóban fejtse ki a várt hatást, méghozzá a megfelelő módon és mértékben. A hatáskiváltás viszonylag egyszerű, ha a független változó olyan ingerként jeleníthető meg, amelyik közvetlenül manipulálható: ilyen például a bemutatott szavak hosszúsága, a gyakorlási idő, és minden más változó, amelynek mértéke pontosan és egyszerűen megszabható. Ezzel szemben tegyük fel, hogy a kísérletben részt vevők hangulatát szeretnénk manipulálni, úgy, hogy az egyik csoport kellemes, vidám hangulatba kerüljön, a másik pedig szomorú, lehangolt legyen vagy esetleg valamilyen fokú szorongást szeretnénk kiváltani különböző szinteken. A hangulatot megpróbálhatjuk előidézni vidám vagy szomorú zenével, vagy megkérhetjük a résztvevőket, hogy gondoljanak saját életükből valami vidám vagy szomorú eseményre. A szorongást megpróbálhatjuk kiváltani azzal például, hogy azt mondjuk a résztvevőknek, hogy teljesítményüket értékelni fogjuk. Ezekben az esetekben a hatáskiváltás közvetett.

A közvetett hatáskiváltás egyik módja az instrukciómanipuláció. Ebben az esetben a kísérlet kezdetekor a tájékoztatás segítségével hozzuk létre a különbségeket; például az egyik csoportnak azt mondjuk, hogy teljesítményüket értékelni fogjuk, a másik csoportnak pedig azt mondjuk, hogy teljesítményüket nem értékeljük. A közvetett hatáskiváltás történhet valamilyen eseménymanipuláción keresztül is, például zenehallgatással vagy élményfelidézéssel. Az eseménymanipuláció külön esete a beavatott személy alkalmazása: ekkor a kísérleti feltétel létrehozásában egy beavatott személy viselkedése a kulcstényező; a viselkedés pontos instrukció alapján, begyakoroltan történik, miközben a kísérleti személyek azt hiszik, hogy az spontán és független a kísérlettől. E manipulációs fajták kombinált alkalmazására példa Schachter és Singer 1962-es ismert kísérlete, amelyben a kísérleti személyeknek erős vegetatív arousalt kiváltó adrenalininjekciót adtak. Egyes kísérleti személyeket felvilágosítottak arról, hogy a szer szívritmusgyorsulást, izgalmi állapotot okoz; másokkal annyit közöltek, hogy zsibbadást okoz. Ezek után a résztvevők egy helyiségben maradtak egy beépített személlyel, aki az egyik feltételben kirobbanó jókedvet, a másik feltételben pedig dühöt mutatott. A kísérlet ismert eredménye: az izgalmi állapotukra magyarázattal nem rendelkező személyek a beépített ember érzelmi állapotainak megfelelően dühnek vagy jókedvnek címkézték vegetatív tüneteiket.

Közvetett hatáskiváltás esetén többféle probléma is felléphet. Ha a manipuláció túl bonyolult, akkor előfordulhat, hogy a kísérlet nehezen ismételhető. Schach- ter és Singer eredeti eredményét például a későbbiekben nehéznek bizonyult megismételni. Ennél is lényegesebb, hogy bár a hatás valószínűsíthető, nem lehetünk teljesen bizonyosak benne, hogy mindenki esetében ténylegesen meg is történik. Különösen nincsen biztosíték arra, hogy a hatás mindenkiben egyenlő mértékű. Ezért célszerű meggyőződni arról, hogy a hatás kiváltása valóban megtörtént-e. Ennek módja a manipulációellenőrzés, amely azt jelenti, hogy közvetlen bizonyítékot szerzünk arra vonatkozóan, hogy a manipuláció működött-e.

Például a szomorú és vidám zene meghallgatása után megkérjük a kísérleti személyeket, hogy egy skálán jelöljék meg hangulatuk minőségét. Ha úgy látszik, hogy a manipuláció nem működik, vagy nem elég erős a hatás, akkor növelni kell a független változó erősségét vagy időtartamát.

Független változó szintjei

A kísérleti manipulációt tehát általában úgy alakítjuk ki, hogy a független változónak több szintjét hozzuk létre, majd megfigyeljük, hogy ezek hogyan hatnak a függő változóra. Például ha a szorongás hatását akarjuk vizsgálni a kreativitásra, akkor a szorongás (mint független változó) 2 szintjét hozhatjuk létre azáltal, hogy az egyik csoportnak azt mondjuk, hogy akinek nem sikerül a feladat az meg fog bukni a vizsgán, míg a másik csoportnak azt mondjuk, hogy a feladat eredménye nincs befolyással a következő vizsgákra.